... mik vogymuk ...

csak tele legyen a Hold

 

 

Szemetekkel sem látjátok

mik voltunk

és mivé vagyunk.

 

Mivé leszünk,

máról holnapra, … és minek?

 

Mert hamuból porrá

mégsem lett a tegnap,

az bomlottan is csak hamu maradt.

 

Antropológusnak ássuk a kérdést.

Emberek voltunk?

Kísértés, ha nem.

 

Halotti beszédet én nem írok.

Időtlen  megírták, tudták.

A föld ezt leheli, tisztes illatát.

 

Paradicsomiak bütykeim,

tenyeremben, lábamon,

káprázott a csillag, a fájdalom.

 

Melyik szín ez, máig nem tudom.

 

Szocreál jövőnket hordtuk.

Gumicsizma és karbid lámpa.

Sarló-kalapács verte az ásó-kapát,

 

és a nagyharangot.

 

… és te is, az új vívmány,

belehaltál.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
székács lászló
#3. 2019. május 30. 17:20
Linda, ez utóbbi már nem igaz :o))
madáchi színekre várnak napjaink, a holnap talán fel sem ébred már bennünk
homok szemeink nem látnak, csak homlok fogazásra várnak :o)
kösz a gondolataidat!
laci
Linda
#2. 2019. május 30. 16:15
tökéletesen
jól látod helyzetünket,
el is fogadod.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

A portás a kapu hőse