Téli képek

Nálunk, a kis falunkban még mindig ilyen a tél, ahogy leírtad. Nagyon, szép, élethű vers.
Gratulálok!

Nagyon tetszett, megfogott, igazán hangulatos.
Viktória

Ott dideregtem melletted... a hegyoldalon szánkóján száguld el mellettem az egyik gyerek... majdnem utána csúszom... az egyik pajkos fiú megdob egy hógolyóval... irtózom a hideg anyagtól, sikítok... csoda és borzalom... emlékek... álom... mindent látok, csak a varjakat nem. Valahogyan rájuk nem emlékszem, csak itt a síkvidéken kárognak oly vészjóslóan. Köszönöm. Nagyon jó a vers, gratulálok.

Köszönöm, kedves Kata.

Minden jót kívánok Neked, szeretettel:
Csilla

Köszönöm kedves soraidat, János.
Szeretek emlékezni, visszagondolni a régi szép időkre. Emlékek nélkül üresebb lenne az élet.

A szánkón ülő kislány én vagyok, csak elfelejtette a sálat a nyakába keríteni :-))))

Ölellek: Csilla

Életszagú , feketén - fehéren tetszik!
Üdv.tel! kata

Egyik nap, amikor kinéztem az ablakon, a szürkületben varjakat pillantottam meg.... így született a vers.
Sajnos, eltűnt a tél varázsa, a fehér karácsony is olyan ritka, mint a fehér holló.

Örömmel láttalak versemnél, kedves Titok, és köszönöm megtisztelő véleményedet.
Szeretettel:
Csilla

Hallom a gyerekek üdvrivalgásait. örömteli kacagásukat, elteltek fejem felett az évek de annyira szépen írtad, hogy ott érzem én is magamat a jégen. Hiába haladnak az évek előre mi mindig gyerekek maradunk emlékezetünkben.
Köszönöm.

De jó lenne még egyszer lesiklani azon a hegyoldalon!
"már csak ti maradtatok - fekete varjak -
hű cimborái e fagyos évszaknak."

Gyönyörű, gratulálok kedves Csilla!