Egy mosoly története

Ó, még egy árva őrangyal. Vagy kettő? Vagy egy sem?
Amíg őszintén, belülről mosolyog az ember, megszűnik az árvasága.

Milyen különös, hogy Jézusról olyan kép maradt fenn, miszerint mosolytalan volt. Azt hiszem, ő az egész lényével mosolygott.

Gandalf, tudod, hogy kedvelem az írásaidat.
Donquiote, a tiedet is elolvastam, ma utánanéztem, igaz, egyetlenként kommenteltem, de ez nem azt jelenti, hogy egyetlenként olvastam... bár nem folytattad, ahogy vártam...
Én továbbra is szívesen olvasom az írásaitokat. A magánélet meg magánélet.

Kedves Eliza! Köszönöm, hogy szóltál.
Fiúk!. Sajnálom, hogy nem vettem észre, hogy mi alakul itt az oldalon. Nem hiszem, hogy itt kellene csatároznotok olyan témában ami senkit nem érdekel. Intézzétek el egymással mailben. Ha kell összekapcsollak titeket. A sértő hozzászólásokat törlöm. Ez utolsó figyelmeztetés.

Nem tudom, mi bajotok van egymással, nem vagyok biztos benne, hogy tudni szeretném, de abban biztos vagyok, hogy nem itt kellene rendeznetek. Ez egy kultúrális-irodalmi oldal, és akármilyen valakinek a magánélete, nem ide tartozik. Egy ilyen vitával - nagyon remélem - senkit sem fogtok rákényszeríteni, hogy valamelyikőtök pártjára állva (szó)háborút viseljen...
Maradjatok a színfalak mögött. Köszi!

TÖRÖLVE

És még egy apróság írogathatsz, ha kell reggelig, ez volt az utolsó alkalom, hogy pazaroltam rád az időmet. Nem érzem úgy hogy meg kellene magam védjem, a vádjaiddal szemben. Szép estét Zoltán és keress más barátokat, jobbakat mint amilyen én volnék.

TÖRÖLVE

TÖRÖLVE

donquiote... valahol emberek vagyunk, az dobja az első követ aki...

Kedves Zoltán, netán magadról beszélsz. Meglehet.