A meredély falánál

Vissza az eredeti cikkhez

oldalak: 1 
Mara
#10. 2014. október 26. 18:00
Kedves Zsó!

Az írásodból manapság ritka emberséges tett ad fényt , pozitív hangulatot ezeknek a tetteknek, szavaknak.
Meghatódni, férfinak sem szégyen, ée a hála könnye, ott van a festmény közepén.
Szeretettel gratulálok: Mara
Zsó
#9. 2012. január 31. 11:07
Kedves Fer-kai!

Bizonyára jól tudod véleményezni a képhez íródott prózámat, mivel rajztanár vagy és írásaid is olvashatók.
Bevallom én nem vagyok rajztanár, írni is csak amatőr szinten írok, hol jobban, néha kevésbé.
Sokáig gondolkodtam, számomra mit fejez ki a kép.
Írásomhoz csak annyit tennék hozzá, az öreg könnyei örömkönnyek voltak, hogy valaki rendbe tette a ház falát... nem műértő szemmel nézte. A festőből pedig kibújt a segítségnyújtás mellett művészi énje.

Köszönöm véleményedet: Zsó
Zsó
#8. 2012. január 31. 10:22
Kösznöm Gitta véleményedet. Festesz, rajzolsz, írsz - sokoldalú vagy. Te biztos többet, jobbat tudsz kihozni a látott akvarellből.

Pussz: Zsó
Gitka_61
#7. 2012. január 31. 09:58
Szia Zsóm!

Ebből a képből , ilyen történetet kanyarítani! Jó vagy! :)

Én értem a bácsi meghatódottságát, a festő kísérletező kedvét. Hiszen sok felület van ami kínálja magát, próbatételnek.

Puszillak! Gitta
előzmény: Zsó hozzászólása, 2012. január 31. 09:22
Zsó
#6. 2012. január 31. 09:22
Köszönöm answer, újraolvasva írásom igazad van.
Fer-Kai
#5. 2012. január 30. 22:27
Érzem a jó szándékot, köszönöm is.

Rajztanári végzettséggel és közel három évtizedes képzőművészeti múlttal azonban nem tudom elképzelni, hogy házfalon, tűzfalon - mintha csak rá lenne vetítve - jól nézne ki egy tájképszerű, félig-meddig absztrakt akvarell, netán freskó. Sőt, azt sem, hogy Csontváry, Egry József vagy bármely művész nem konkrétan arra a házra komponált műve.
Ha házfalra fest a képzőművész lelkületű ember, figyelembe veszi a környezetet, a házat, s ennek megfelelő, odavaló mű születik.
Ez a gondom a grafittik 99 százalékával is. A grafittizők nem törődnek a környezettel, egyszerű hordozófelületnek tekintik, ami arra szolgál, hogy ŐŐŐŐŐK "önkifejezhessék" magukat - művészi alázat, tisztelet, alkalmazkodás nélkül.

Ha a történetben nem házfalra (tájba a "táj") készülne a kép, hanem szobabelsőbe, ajándékként, s a festő a képével épp eltalálná az öreg egyik felejthetetlen, szavakba alig foglalható élményét, álmát, titkos emlékét, látomását... akkor jobban megérteném a könnyeket a végén. Itt is valami hasonlóról van szó, csak hihetőbbé kellene tenni (szerintem).
Külön érdekesség lehet, hogyan érez rá egy egyszerű (falusi?) öregember a nem naturális ábrázolású kép szépségére, igazára, s találja meg ugyanezt önmagában, belső képként.
Answer
#4. 2012. január 30. 16:30
Jó írás, illik a képhez.
Talán egy picit zavaró (lehet, hogy csak nekem) az egyesszám első és harmadik személy váltása.
Gratulálok!
Szeretettel: answer
Zsó
#3. 2012. január 30. 15:26
Köszönöm Eliza.
Biztatlak, öntsd formába az arcot-(kat)!
Szeretettel: Zsó
Eliza Beth
#2. 2012. január 30. 12:57
Gratulálok, Zsó!

(Én egyelőre két arcot látok a képen, és nem tudok szabadulni tőlük, főleg az egyiktől....)
oldalak: 1 

Legolvasottabb cikkek