Juhász Anikó: A költő nyelve, a költő csöndje, ha magyar - József Attila

Kedves Báró von Shenczky!

Nem ismerem az érintett személyt. Azonkívül, hogy olvastam itt néhány írását, soha nem találkoztam vele, nem tudom, ki ő. Ebből a családnévből akad még néhány az országban, nem születik mindenki olyan különleges névvel, mint az Öné. A verset először rossz tagolásban tették fel, eltűntek belőle sorok. Az első vélemény még a vers legelső változatára futott be. A javítás után azonban nyoma veszett, majd egy újabb verzióban mégis felkerült. Ennyi. Kérdezze meg talán a hozzászólót, hogy milyen ismeretségben van velem. Az olvasói ismeretségen kívül köztünk más kapocs nem létezik. És soha nem is létezett. S ha a neve véletlenül majdnem ugyanaz, akkor is illett a hozzászólásra válaszolnom. Remélem, vele szorosabb viszonyban van, mint velem, s megkérdezheti ugyanerről.

Gondoltam írok a vershez, de ahogy megláttam, hogy Juhász Anikó hamarabb reagál, mint ahogy Juhász Kató írt volna...hm... kérdések merültek fel bennem...

Szeretettel olvastalak, és gratulálok: Mara

Kedves Anikó!
Köszönjük a verset, és a hozzászólásokra adott
válaszodban az értékes kiegészítéseket.
József Attila megérdemli, hogy sokszor és
sokat beszéljenek róla, idézzék verseit, s
legalább utólag elismerjék szellemi
nagyságát.

Kedves Kató!

Először is köszönöm a figyelmet. Valóban, fájdalmas az a nyomor, amiben "bővelkedett" sok-sok költő élete, de talán még ennél fájdalmasabb az a sok-sok értetlenség, gúny, kicsinyes rosszindulat, amivel nap mint nap találkoztak. Ahogy József Attila írja: "Köztetek lettem bolond, én a véges. Ember vagyok, így vagyok nevetséges."
S neki még a nőkkel való kapcsolata is szerencsétlenebbül alakult, mint például Liszt Ferencé. Így ez sem lehetett egyensúlyozó erő az életében (lásd: korábbi vers Liszt Ferencről -- Juhász Anikó: Villa Wahnfried).

Kedves Answer!

Köszönöm.
Ami pedig a megjegyzésben megbújó kérdést illeti, nos, ezzel kapcsolatban röviden és jelzésszerűen a következőket tudom mondani.

A cím szimbolikus tartalmat hordoz, s arra utal, hogy valaki, aki mégiscsak a nyelv síkján és a nyelv eszközeivel alkotva hagyja ránk a legmaradandóbbat (költő, prózaíró), hogyan jut el a hallgatásig, az elhallgatásig (hiszen csend is sokféle van).
Elhallgat azért, mert áldozat lesz (gyilkosság, öngyilkosság vagy az önpusztítás egyéb formái), vagy elhallgat azért, mert időlegesen csendre ítélik, peremvidékre szorítják. Elég itt József Attila mellett Radnóti Miklósra, Nemes Nagy Ágnesre vagy Pilinszkyre utalni. A "magyar" kitétel a címben azt jelenti, hogy a magyar költőkre ilyesfajta életút vagy ennek lehetősége kiváltképp jellemző.
József Attila eljutott a "semmihez", ennek egyik megjelenési formája az elhallgatás -- illetve eljutott ahhoz a szorongáshoz, amely a "semmit" a legplasztikusabban teszi nyilvánvalóvá. S képes volt ezt a költői nyelv eszközeivel a többiek számára is megmutatni.
Valami hasonló életérzést szerettem volna én is színre vinni akkor, amikor róla írtam. Úgy már nem lehet, ahogy ő ezt kifejezte. Még csak közelíteni sem lehet azokhoz alapképekhez, melyekben ő a "semmiről" szólt, hiszen azok már foglaltak, az ő költészetéhez tartoznak.
Másképp kellett, de mégis úgy, hogy a verstörténet és a verskép másfelől meg tapadjon József Attila élettörténetéhez is.
Ebben segítettek a gyufaszálas történetek, melyeknek több variációját is olvastam. A három elégett gyufaszál, melyeket József Attila egy kávéház takarítónőjétől követel, akinek a gyufaszálak a szemetet jelentik, neki meg valami nagyon fontosat, eldobhatatlant.
Aztán a három helyéről elmozdított gyufaszál, melyek azt jelzik, József Attila elveszítette a bizalmát a környezetében, félni kezd azoktól, akikben a legjobban kellene bíznia.
S az öt gyufaszál története -- József Attila eltűnései, magába fordulásai. Az az időszak, amikor napokig ételt sem vett magához, csak egy-egy gyufaszálat tett ki mindennap az asztalra, hogy jelezze a napok múlását. Vagy jelezze a semmit? Igen, a gyufaszál, amelyben ott a fellobbanás, ott a tűz lehetősége, s amely egy pillanat alatt porig éghet.

Kedves Anikó!
Remekül közelítettél a nagy József Attilához.
Gratulálok!
Szeretettel: answer

Ui. A cím nem igazán világos nekem... (bocs)

Kedves Adalberto!

Köszönöm a véleményt. József Attilának fájdalmas életet és fájdalmas halált adott a sors, akkor is, ha öngyilkos lett, s akkor is, ha - mint néhányan feltételezik - egy tragikus baleset áldozata lett. Utolsó versei, talán a betegség miatt is, már olyanok, mint a sínekre letett búcsúversek. Egy rövid részlet József Attila Majd... című verséből:

"Széthull a testem, mint a kelme,
mit összerágtak a molyok.
S majd összeszedi a halott,
ki élt, ki dajkált énekelve."

Kedves Adalberto!

Köszönöm a véleményt. József Attilának fájdalmas életet és fájdalmas halált adott a sors, akkor is, ha öngyilkos lett, s akkor is, ha - mint néhányan feltételezik - egy tragikus baleset áldozata lett. Utolsó versei, talán a betegség miatt is, már olyanok, mint a sínekre letett búcsúversek. Egy rövid részlet József Attila Majd... című verséből:

"Széthull a testem, mint a kelme,
mit összerágtak a molyok.
S majd összeszedi a halott,
ki élt, ki dajkált énekelve."

Ez egy csodás, szép vers. Szeretem József Attilát. Kedvenc költőm.