Liszt -Juhász Anikó: Külvárosom - egy Liszt Ferenc halála utáni korban

Vissza az eredeti cikkhez

oldalak: 1 
Juhász Anikó
#5. 2011. július 22. 21:00
Kedves Zsuzsa!

Most olvastam az üzenetét. Köszönöm a figyelmét. Városkép - korrajz, Szeged - Liszt, emberek, embertípusok, akik Liszt Ferenc számára is fontosak voltak (a cigányzenész, a közönség, a jövő nemzedéke, a színpadra lépők és az ő világuk...), a pusztulás és azután a megújuló élet, nos, ebben a versben valami ilyesmit, ilyen kavargó érzéseket és képeket szerettem volna megjeleníteni.
Üdv.
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2011. július 19. 20:48
Döme Zsuzsa
#4. 2011. július 19. 20:48
Filmszerűen pergő képek sora vetíti elénk a látványt, ami lehangoló, de Szeged lüktetése, méltósága mégis benne van a versben.
Juhász Anikó
#3. 2011. július 19. 10:54
Kedves Kató!

Valóban Szeged legjellegzetesebb helyszíneit és a hajnali órákhoz kifejezetten kötődő figuráit próbáltam felidézni képzeletben és a sorjázó képekben.
A "külváros" szónak a versben ugyanakkor szimbolikus értelme is van. Azokra a városlakókra vonatkozik elsősorban, akik a legkiszolgáltatottabbak és nem a legfényesebb alakjai egy növekvő, igyekvő városnak. Vagy azért, mert lecsúsztak, marginalizálódtak, vagy azért, mert eleve a "külvárosi helyzetbe és létbe" születtek bele, vagy azért, mert bár minden lehetőségük megvan a kiteljesedéshez, "kulturálisan külvárosiak", noha nagyvárosinak és belvárosinak kívánnak mutatkozni. Ebben az utóbbi esetben a szót kifejezetten pejoratív értelemben használom.
A "külváros" szóban benne van "a dolgok fonákja" értelem is, ami a csillogás után, mellett mint elhagyhatatlan szerves elem megmarad vagy feltűnik. Mint ahogy benne van a "dolgok fonákja" a kultúrához, a letűnt történelmi korokhoz, az értékekhez, így például Liszt Ferenc zenéjéhez, az általa képviselt törekvésekhez és értékekhez való viszonyulás sokféleségében is.
Az utókor továbblépés, ugyanakkor ragaszkodás mindahhoz, ami -- most már nyugodtan bővíthetem a szimbólumot -- a múltban szép volt, ami még látható (Dóm), a színpadon, így a város színpadán újra átélhető, ami a zenében, így Liszt Ferenc zenéjében velünk együtt élő vagy olykor méltatlanul elfeledett, peremvidékre szorított városlakó.
Kár, hogy ez az írás most ennyire belecsúszott az időben korábban keletkezett művek közé, mert így alig akadtam rá még én is, pedig kerestem.
Üdv.
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. július 17. 14:15
Juhász Kató
#2. 2011. július 17. 14:15
Kedves Anikó!
Nem rég jártam Szegeden, jó volt olvasni erről
a szeretni való városról.
A kora reggeli órák hangulatát hűen tükrözi
versed.
oldalak: 1 

Legolvasottabb cikkek