Ramocsa Emese
#61. 2011. február 10. 15:28
Az ég a földdel persze,hogy összeér.
Az ész az ésszel egyszer majd összefér.
Én Tebenned Te ÉNbenem,ím egybe a kép.
Pezsgő álmatlanság,feszítő vágyak.
Édes nyugtalanságom,hogyan is állhatnálak?
Sötét utcák közt hajszollak egyre,
találkozzunk végül egy végső ütközetben.
Boruljon ránk kacagva a csillagos ég,
ne szólj semmit mosolyod töltse ki a fényt.
Add kezembe kérlek énednek kulcsát,hogy
értsem és tudjam szavaid súlyát.
Hallgatag és bölcs örződ legyek ha kell,
vagy féktelen kismadár mely dalol,énekel.
Az ész az ésszel egyszer majd összefér.
Én Tebenned Te ÉNbenem,ím egybe a kép.
Pezsgő álmatlanság,feszítő vágyak.
Édes nyugtalanságom,hogyan is állhatnálak?
Sötét utcák közt hajszollak egyre,
találkozzunk végül egy végső ütközetben.
Boruljon ránk kacagva a csillagos ég,
ne szólj semmit mosolyod töltse ki a fényt.
Add kezembe kérlek énednek kulcsát,hogy
értsem és tudjam szavaid súlyát.
Hallgatag és bölcs örződ legyek ha kell,
vagy féktelen kismadár mely dalol,énekel.