Egyperces egy gyónásról

Nos ez egy érdekes találkozás,mert én meg a valamikori felvidékről a mai Szlovákiából irkálgatok,Losonc mellől.
Minden jót kívánok neked és a többi Erdélyinek is!

Köszönöm szépen. Gyula megértelek. Amúgy ahhoz hogy valaki jó legyen hatalmas lelki erőre van szükség. És a gyengeség az amikor kihasználsz másokat vagy becsapsz. De megszoktam ebben a világban élek. Nyitott szemmel járok. A legtöbb embernél az Istenben való hit is képmutatás, mert az életük más mint a szavaik. Én itt Erdélyben, inkább meghalok, de a önmagam nem adom el soha senkinek. Ember próbálok maradni még akkor is ha körülöttem a pokol tomból.

Csak azért bátorkodtam a megjegyzésemet tenni,mert abban a közegben,ahol én létezek a jóságot gyengeségnek veszik és mivel az ember csúcsragadozó azonnal lecsap a prédára.Néha talán azzal több eredményt lehet elérni az emberek jó irányba való terelésében,ha néha egy kicsit megszégyenítsük őket,bemutatjuk gyarlóságaikat,természetesen nem mellőzve saját gyarlóságainkat esetleges kicsinyességeinket sem.Persze nem lehet a világot uniformizálni.Az egyiknek ez a meggyőződése a másiknak megint más.Semmi baj nincs ezzel.
Tetszett a gyors reagálásod és korrekt válaszod!

Az első dolog, miért kell bocsánatot kérni? Azért van az írások alatt társalgás, mindenki aki úgy gondolja, hogy hozzászól megtehesse. Kettő, ha én odaírok valahová, odaírok, és hagyom az illető döntse el faragatlan vagyok-e vagy nem. És három, ma van a pszichológiának egy olyan ága, amely kisérletekkel bizonyította, igenis ha csak bíztatjuk a gyereket és bátorítjuk, persze tudatában annak hogy a negatív is benne van, igenis megváltoznak. Amúgy teljesen igazad van önámítás az egész, de annyit írok ide hogy az Isten a legnagyobb önámító, mert akkor is remél és bízik az emberekben, amikor tudja azt, hogy lehet sosem fognak megváltozni. Gyula a hozzászólásod tetszett, és nem volt faragatlan. A válaszom faragatlanabb, de ez már csak ilyen.

Bocsánatot kérek amiért én is beleszólok a magam faragatlan módján ebbe a kedves társalgásba!
Nem tudom ti milyen idősek vagytok?de én még nem találkoztam olyan emberrel,aki pár jó szó hatására képes lett volna pozitív irányba megváltozni.Ahogy a mondás tartsa"Kutyából nem lesz szalonna csak esetleg virsli."Lehet,hogy van olyan elképzelés az irodalomról,hogy ez egy nevelő eszköz és ha csupa jót és szépet fogunk írni az emberekről ettől ők is csupa jók és szépek lesznek.
Nem önámítás ez egy kicsit???

Igen az elfogadásról szól ez a történet. Az Echart Tolle idézet kíválló. Köszönöm,

esszeként = esszéként (mini esszéként)

Nekem ez inkább "egyperces az elfogadásról", mint a gyónásról. A katolikus helyszín persze indokolttá teszi ezt a "technikai" jellegű motívumot, ami valójában tanácsadás, tanítás lett ebben a lényegre törő, esszeként is funkcionáló egypercesben.
A történet kiváló eszköz továbbadni olyan ismereteket, felismeréseket, melyek szituációba (és párbeszédbe stb.) "csomagolva" nem életidegen, elvont bölcselkedések.

Bár a jól sikerült, tömör aforizmák is megérinthetik, - ha másképp is - megdolgoztathatják az embert.

Az elfogadásról, melynek tárgyai nemcsak emberek, hanem élethelyzetek, történések is lehetnek, Eckhart Tolle egyik elgondolkodtató (először tán csűrés-csavarásnak tűnő) kijelentése jut eszembe:

"Bármi, amit teljesen elfogadsz, eljuttat a béke állapotába, beleértve azt is, hogy elfogadod, hogy képtelen vagy elfogadni, hogy ellenállsz."

(Eckhart Tolle)

Kezdve velem, köszönöm.

Answer köszönöm.