#2. 2013. október 25. 12:50
Megható írás.
Nemcsak a történet, hanem a kicsit még sete-suta írásmód is: aki "papírra vetette", sietett mielőbb megosztani velünk.
Az újszövetségi példázatok kimeríthetetlenül gazdagok, több valláskultúra ősi hagyományai és a tiszta, isteni bölcsesség testesül meg bennük.
(Persze Buddha 2600 éves beszédeit, példázatait is kevéssé értjük, és még kevésbé éljük, valósítjuk meg.)
A történetet jó értelemben vett alázat, őszinteség és ezen alapuló merészség hatja át - szívderítő humor is akad benne: "öreg plé(h)bános".
Érdekes, hogy vagy háromszor befejeződik, de még mindig van mit hozzáfűzni.
(Nagyon tetszik így fésületlenül, nem is tudom, egy komolyabb "rendrakás" nem okozna-e több kárt, mint "hasznot".)