Székely autonómia - A profit, mi a kisebbségi identitást fenyegeti

 

A sepsiszentgyörgyi Pál Mihálynak igaza van a székelyföldi gyártású játékokat illetően, hogy hiányzik a magyar nyelvű használati utasítás. De én tovább megyek. Nem szabad, csak az anyagi oldalát látni a székelyföldi terméknek, azt, hogy a vásárlással éltessük a sajátjainkat.

 

A termék nem csak attól székelyföldi, hogy itt készül, hanem jellegében, nevében is az kéne, hogy legyen. Magának a cégnek is, nevében valami helyi sajátosat kéne kifejezzen, magyarul, "székelyül". Mit ér az autonómia, ha a sajátosságunkat önként adjuk fel?! Hiába követelünk még több jogot, ha a már létező önkifejezési jogot nem használjuk?! Vagy olyanok vagyunk, mint a gyerekek, kiknek mindig az kell, mi nincsen és amint megszerzi már nem érdekli.

 

Kosztolányi írja a két VH között, hogy a vidéki bácsi felmegy Pestre és megáll az Oktogon téren, vígyázkodik, székelyesen mondva, és egy feliratot sem ért.

 

Vigyázat, mert eljött az a világ melyben önként adjuk fel sajátosságunkat - a nagyobb profitért. A kommunizmusban ami tiltva volt, most önként tesszük. A kommunizmusban tiltva volt a magyar felírat, most önként mellőzzük az idegen hangzású javára.

 

És ne csak az egymástól elszigetelt jelenségeket nézzük, hanem vegyünk észre egy mélyebb problémát, nincsen egy autonóm szellem, mely a sajátosságra igényt tart, legyen az gyártó és vásárló. Ahol az önkifejezés autonóm szellem él, ott nem külső parancs, hanem belső kényszer a sajátosság kifejezése.

 

Lehetne egy olyan játékot készíteni, melynek a lényege az lenne, hogy JÁTSZUNK AUTONÓMIÁSDIT. Ezt tudom, egy cég sem vállalná, mert nem lehet eladni, csak székelyeknek, nem lesz profit benne. Tudom, a cégek a profitért mondanak le a helyi sajátosságról. Ez még nagyobb veszély a nemzeti identitásra, mint a kommunizmus, mert önként tesszük. Már csak azért is, mert ezzel nem számolunk.

 

A szimbólumok áthatják életünket, mondhatjuk, hogy azok éltetnek. Az a nemzet marad meg, melynek mindennapjait áthatják szimbólumai, sajátosságai. Még a profit világát is. Tudom, hogy a nemzet megtartóját most az anyagiakban illik látni. Demeter János volt Kovászna megyei tanácselnök szerint az autonómia alapja az önállón gazdaság. A nemzet megtartója, az autonómia alapja, a látszat ellenére nem az anyagiak, hanem az élő szellemi szimbólumvilág, mely mindent áthat. A nemzetnek identitást az élő képek adnak és nem az anyagiak. Az anyagiak nem élőek és nem különböztetnek meg senkitől.

 

Ovidiu Hurduzeu Kaliforniában a Stanford egyetem tanára a románsággal kapcsolatban a HARMADIK ERŐ-ről beszél, a MÉLYSÉGEK ROMÁNIÁJÁRÓL, amely a forrása lehet a román megújulásnak. Szellemi értelemben a román megújulással kapcsolatban nem tanít semmit. Egyszerűen azt mondja, hogy a megújulás gyökere nem tan, hanem az elme visszatérése önnön belső mintáihoz - ezek nem egyebek, mint az élő szimbólumok. Az elme visszatérése a belső mintákhoz, nem egyéb, mint  a halott szimbólumok életrekeltése, a halott nemzeti identitás újra aktiválása. De ezt tanították a nagy misztikák is.

 

Ami a román gazdaságot illeti, azt tanácsolja, az olaszországi toszkán példát követve, hogy nem kell grandomániában élni, a nagyvállalatokat erőltetni. A toszkán vidéket 15000 kisvállalat élteti, melyek 5, vagy ennél kevesebb emberrel dolgoznak. Ezen Székelyföldön is érdemes lenne elgondolkodni. Süljünk saját zsírunkban, és akkor nem kell annyira vigyázni, hogy Jászvásáron nem veszi meg a román a székelyföldi terméket, mert csomagolásában székely jelleget hordoz.

 

A kapitalizmus autonóm emberével ellentétben, kik autonómiáját csak a fogyasztásban éli ki, a Székelyföld autonómiájának az alapja egy másik autonóm ember kéne, hogy legyen - minden autonómia alapja az autonóm ember - a kevéssel beérő autonóm ember, ki autonómiáját épp abban látja, hogy kevéssel beéri. Aki kevéssel beéri, több szellemit nyer. Az így nyert szellem élteti azokat a szimbólumokat, melyek a nemzetet éltetik. A kevéssel beérő tapasztalja meg, hogy ami éltet az nem az anyag, hanem a szellem. Ezt, ha egy közösség teszi, akkor közösségi tapasztalattá válik, hogy a nemzet megtartója valami bennünk élő szellemi, mit nem vehet el senki - esetleg mi adjuk fel.

 

A szellemi identitást, az igazi megtartót, soha nem veszik el erőszakkal, azt mindig önként dobják el, a szellemi éberség hiányában. A nemzet megtartója, valami belülről látó, állandóan figyelő éberség - a kapitalizmusban épp erre van szükség, amikor a nyugati bóvliért önként dobunk el minden sajátost. Végül is csak az így nyert szellem tart meg, mert csak ez képes éltetőként átjárni mindent.

 

Az okos, furfangos, leleményes székely miért nem tud olyat előállítani, minőségénél, tartalmánál fogva, mi a székely sajátosságot "brenddé teszi", legyőzve a román nacionalisták előítéletét?! Vagy csak sablont vagyunk képesek gyártani?!

 

A skót legelőt bérel a Szeben környéki hegyekben. Ha jól emlékszem a rideg marhatatással foglalkozik. Bió-húsként nyugaton jól eladja. Itt is vannak legelők. Azt hiszem a székely bió-marha húsát nyugodtan lehetne feliratozni, csomagolni, "székelyül" is. Végülis a székely nem olyan leleményes, mint hiszi magáról.

 

Azt hiszem, hogy példaként állhat előttünk Dancs Annamari, háromszéki énekesnő, ki székelységét nem kell feladja, hogy sikeres legyen románoknál, Magyarországon és másutt külföldön.

 

 

Kép forrása: http://uninaplo.unitarius-halo.net

Nagy Attila (Puli) - Székelyföld