Síró eső

 

 

 

Nyögnek a szélben a házeresztékek,

tombolva zúg most a bársonyos éj,

villámok fényétől felizzó felhőket

égzengés döreje szaggatja szét.

 

Kísértő neszektől rebben a lélek,

lobbanó villám emléket idéz,

széttörő csöndemben rémület kél.

 

Álmokat űz el a síró eső

szívemen koppanó csöppje, mint kő...

Várom a reggelt, hogy hozza a fényt

de süvítő széltől hajlik a rét.

 

Fémszínű könnyeket ringat a rózsa,

hajlik az ága, húzza a súlya,

ha sötétlő felhő terhét hullatja.

 

 

 

A kép forrása