Radnai István: Telik a Hold

Radnai István:


TELIK A HOLD

mint árva szőke dallam
citera szól az égből
szilvából és abból is a kékből
pálinka illata száll halkan
koccintanak ezüstpohárral
a hold immár a kocsmaasztal
megnőtt árnyékuk egy arasszal

a kocsmáros sem főzet 
elaggott a szőlősgazda
csak a patak csordogál a dőre
nem is terem itt csak lőre
nem telik nekünk parasztra

bár hordta a gallyat és hasábot
gurította a cefrés hordót
ki mondta akkor jólét lakott
itt de a nedű oltotta a gondot

gyermekként bámultam csípte nyelvem
pedig a főzdében mégis nagyot nyeltem
hogy a zavaros cefre így átváltozott
olajsárga nedű cseppent párologhatott
mert színes álmaimban vissza-visszatérnek
bajszuk pödrő vén legények
s a lányok lelke úgy sikongat
rég temetett pap is megkongat
értük egy repedt harangot
húz a  kántor köszörüli már a hangot

bizony savanyú pusztulásban szaglik a fák alja
már nem az öreg fa körtvélye hull
lassan szagolhatom alul-
ról mint ibolyát árnyékba von a sarja

de sebaj nótát pengesd
búsulni ne engesd
öreg barátom mosolyogj bajuszod alatt
egy aki emlékszik itt marad
hát tölts nekem