Mistletoe: Szólások háza

 

Mostanában sokszor eszembe jut az a bérház ahol életem jelentős részét leéltem. Emlékszem a függőfolyósókra, a mindig félhomályos lépcsőházra, a zárt macskaköves udvarra, a közepén árválkodó porolóval, az állandóan ki-benyíló, nyikorgó ajtókra. Eközött a súlyos falak között töltöttem gyermekkorom, itt ért utol a kamaszkor, innen temettem el a szüleimet és örököltem meg a lakást. Ide hoztam szerelmem és itt nevelkedett fel a lányom. Ma már nem itt élek, de mindig szívesen gondolok az eltöltött évekre.

Szeretném bemutatni a ház lakóit, talán át tudom adni ennek a helynek a sokszínűségét. Magamról annyit, hogy szakmámat tekintve nyelvész vagyok. Iszonyú a névmemóriám, az itt élőket szólások alapján jegyeztem meg és így is adom tovább.

Az udvari szuterénlakásban élt: Jó fának is van rossz gyümölcse.

Valamikor a régi időkben házmesteri lakás volt. A házmester valaha fontos pozíciót töltött be, a bérház életében: gondoskodott a ház tisztaságáról, intézte az ügyes-bajos dolgokat, és este tíz után, némi apróért beengedte a későn hazaérkezőket. Itt öregedett meg a becsületesen és lelkiismeretesen dolgozó házaspár. Fiuk örökölte tőlük a lakást. Más idők jöttek. A bérház lakói megvehették a lakásokat, így a házmesteri pozíció is háttérbe szorult. Hála az égnek, mert a fiú nem örökölte a jó tulajdonságokat. Amolyan ügyeskedő, mindenből pénz csiholó léha alak volt. Felesége tökéletesen illett hozzá: Megtalálta zsák a foltját. Csak egy valamihez értett, elverni a férje összebuherált pénzét. Az életfilozófiája egyszerűnek bizonyult: Ha nem csinálok semmit, abból nem lehet baj. Mindketten alkoholisták voltak, gyakran hallatszott ki dajdajozás vagy veszekedés zaja.

A földszint 1-ben lakott: Addig dugd be a lyukat, míg kicsi. Ő egy kopasz, sunyi tekintetű, magányos alak volt, aki a ház pletykafészkei szerint pedofil. Tény, hogy sokkal fiatalabb tinilányokkal osont be esténként a lakásába. Esetében talán igaznak bizonyult, hogy: Nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél. Az biztos, hogy szexmániás volt, mert a házban lakó összes nőszemélyt megkörnyékezte, senkit nem hagyott ki, hiszen a: Tiltott gyümölcs édesebb. Amikor a ház férfitagjai értesültek a próbálkozásairól, összefogtak és örökre elvették a kedvét. Ezután csak óvatosan sunnyogott haza.

A földszint 2-őt: Sok jó ember elfér kis helyen-ék lakták. Az asszony állandóan nagy hassal járt, ebből tudta a ház, hogy megint születik egy égedelem. A ház rémei voltak az „orgonasíp” gyerekek. Randalíroztak, gyújtogattak, állandóan felverték a ház csendjét. Az asszony próbálta ráncba szedni az aprónépet, de: Üres hasnak nem elég a szép szó. Bár az apa éjt-nappallá téve dolgozott, a ház asszonya nem tudott a pénzzel bánni: Három napig dínomdánom, holtig való szánom bánom. Ez vezérelte. Hónap elején ment a habzsi-dőzsi, és aztán jött az éhkopp, valamint a ház lakóinak őrületbe kergetése.

A földszint 3-ban élt családjával: betyárból lesz a legjobb pandúr. Ismerőseim révén sokat tudtam a család fejéról. Fiatal korában a legrettegettebb huligánbanda tagja volt. A kis stikliktől kezdve a kifosztásig, minden szerepelt a repertoárjukba. Aztán látszólag jő útra tért, olyannyira, hogy rendőr lett belőle. A családjának nem dicsekedett a múltjával, úgy volt vele, hogy: Amiről hallgatunk, az nincs is. De az igazság, hogy korrupt zsaru hírében állt: farkas a szőrét elhányja, de a szokását nem. A neje fiatalon elment: Nem szed már kosarába epret. A fiáról olyan hírek keringtek, hogy zavaros ügyekbe keveredett, az apja nem győzte patyolat tisztára mosni őt: sólyommadárnak nem lesz galamb fia.

Az első emelet 1–ben lakott: Aranykulcs amely minden ajtóba beillik.

Ő egy kifogástalan úriember volt, aki mindig makulátlan eleganciával közlekedett. Mérhetetlen udvarias, simulékony modorú ember hírében állt. Nem tudni honnan, de állítólag volt mit a tejbe aprítania. Vagyonát a szebbik nemre költötte, bárkit megvett, sokszor modellszerű szépségek látogatták meg, eladva bájaikat a csillogás oltárán. Én azért láttam szemében a szomorúságot, mert tudtam a titkát: Sok ház ég belül, de nem látszik kívül. Halálos kór támadta meg szervezetét és nemsokára ez a látszólag boldog lét véget ért. Vagyonát széthordta a pénzéhes rokonság.

Az első emelet 2-őt lakta akinek: Bocskorbőr az orcája. Politikus volt az árvám, az is a rosszabbik fajtából, ugyanis az ellenzéket képviselte. Nem nagyon elégedett meg azzal, hogy: Ha nem csurran, cseppen. Ezért aztán minden nyíló lehetőséget megragadott, amit csak bírt. Nem rettent vissza, hogy: Lehazudja a csillagokat az égről, ha éppen arra volt szükség céljai eléréséhez. A lényeg, hogy minél több pénzt harácsolhasson össze. Az is igaz, hogy a neje és a lánya olyan volt, hogy: Elköltenék a Dárius kincsét is.

Első emelet 3.-ban lakott: Üres hordó jobban kong. Végtelenül buta, primitív ember volt a ház ura. Bejött faluról, hogy itt a városban majd jobb lesz az élete. Három műszakban gyárban robotolt, egyhangú szalagmunkában. Amikor megszólalt a munka végét jelző dudaszó, első útja a kocsmába vezetett. Ha tántorogva hazaért csak beesett az ágyba. Ennyi. Neje jobb időket látott külvárosi lány volt: Cseréptálhoz fakanál, aki mindegy hogyan, de ki akart szakadni a környezetéből. Elhanyagolt, slampos teremtés lett belőle, akivel így bántak: A sáros csizmámat sem törölném hozzá. Ettől függetlenül a pletykafészkek szerint földszint egynek mégis megvolt. A férj nem foglalkozott a hozzá is eljutott hírrel, úgy volt vele, hogy legalább nem kell teljesíteni az e havi házastársi kötelezettségét.

A második emelet 1-ben laktunk mi. Hogy stílszerű legyek a bemutatásban én voltam: Sokat hallj, láss, keveset szólj. Mindig is csendes, de éles szemekkel látó és jó emberismerő voltam. Sok olyan apróságot is észrevettem, ami felett mások elsiklottak. Vallottam, hogy: Az erdőnek füle van, a mezőnek szeme. Ha sokat is láttam és hallottam a ház lakóiról megtartottam magamnak. Nejem a: Kicsiny csupor hamar felforr. Imádni való, tűzről pattant menyecske, de ha bepöccen, jobb tőle minél messzebb lenni és csokival dobálni. Erről földszint 1. tudna mesélni, amikor nála próbálkozott, kapott olyat az arcába, hogy nem hiszem, hogy mostanában elfelejti. Lányunk aki: Szelíd, mint a galamb, már a saját fészkét építgeti.

Mellettünk a második emelet 2-ben lakott: Ég a keze alatt a munka.

Becsületes iparos ember hírében állt, amihez hozzáért arannyá változott. Nagyon jó érzékkel találta meg azt a kisipari terméket, ami népszerű lehet a piacon. Pillanatok alatt ráállt az újdonságra és máris elkészítette. A lakás tele volt mindenféle kacattal, mert azt vallotta: Nincs olyan hitvány eszköz, hogy hasznát ne lehetne venni. A felesége a ház hírközpontja a hírvivője volt, állandóan szomszédolt, gyűjtötte a továbbadható információt. Nem lett családjuk hiszen: Amelyik tyúk sokat kotkodácsol, keveset tojik. Emiatt sokat veszekedtek, mert az ember mindenképpen szeretett volna egy kisinast maga mellé. Ez a vita néha bizony tettlegességé is fajult, mert a férj még vallotta a régi elvet: dió törve, az asszony verve jó.

A második emelet 3: kerék is jobban forog, ha kenik, birodalma volt. Máshol egy sem, nálunk két politikus is rontotta a levegőt. Ő abban különbözött első emelet 2-től, hogy a hatalmon lévő párt, közel a tűzhöz embere volt. Útálták is egymást rendesen, bár egyszer látták őket együtt nagy egyetértésben iszogatni. Hiába a: Holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Ez valószínű valami közös érdekeltségű lopás tárgyalása lehetett, mert a házon belül továbbra sem köszöntek egymásnak. Hiába: Nehezen alkuszik meg két eb egy csonton. Politikusunk tartozéka volt egy repifeleség, akinek: Szép a szeme, de ördög a szíve, és egy kislány, ötödik cukiságfaktor minőségben.

A padlástérben két utólag kialakított garzonlakás nézett egymással szembe.

A baloldali lakásban élt: Kinek egyszer megégette száját a kása, az aludttejet is megfújja. Magányos fiatal lányként tengette itt az életét ő, aki már túlélte élete nagy csalódását és visszavonulót fújt minden érzelmi kihívásnak. Néha, mint ahogy az: Éhes disznó makkal álmodik, várta a csodát, de egyre jobban elvesztette a hitét, hogy rátalál a boldogság. Besavanyodva élte a mindennapjait.

A jobboldali lakást: Jó a hosszú kolbász és a rövid prédikáció lakta A fiatal férfi egyedül tengette mindennapjait. A szólás első tagjáról lányom tudna mesélni, mert egy rövid időre egymásba gabalyodtak. Aztán a varázs elmúlt és a lányom csak ennyit mondott: irtó rendes srác, de: Hallgat, mint a süket disznó a búzában. A cserfes utódomnak ez éppen elég volt a szakításhoz.

Ezek az emberek lakták a házat, amikor elköltöztünk.

Ami eszembe juttatta életemnek ezt a szeletét, hogy tegnap megláttam a két padlástéri lakót kéz a kézben sétálni. Nagyon örültem, hogy egymásra találtak, mindig is szurkoltam nekik, mert láttam, hogy őket az Isten is egymásnak teremtette, csak még ők nem tudtak róla…