Mara - Féltelek

 

 

Húsomba vájó gondolatfelhők,

életsugár után sóhajtoznék.

Esőerdő bennem a szeretőm!

Mivel, mondd, mivel kínozhatnál még?

 

Feltettem életem szebbik fátylát

robogó időszekér bakjára,

érzem, szél tépi szakadt foszlányát.

Időtlen féreg lelkem cibálja.

 

Gúzsba kötve visít a féltelek.

Én rontottam el az életedet?