LISZT - Rapszódiák vándorzenésze

 

Terhes Gábor

Rapszódiák vándorzenésze

 

Hallom zenéd, műveidet; ma is játszol,

Honszerető dallam, szerelmi vallomás,

Méltósággal szállnak elő zongorádból;

Hangjegyek sorában rejlő feltámadás

 

Komoly ritmus, vidám szólam játékában

Magasra száll, fel az égig rapszódiád,

Hol gyengéd hangon, majd búsan és komoran

Muzsikába írod hőn szeretett hazád.

 

Európa tapsolt hallván műveidet,

A haldokló lelkeknek életet adtál,

Kottába jegyzett forradalmi üzenet;

Elmondottad mindezt ülve zongorádnál.

 

Szerelmeid tudták; mi léted értelme,

Hogy mily nagy alkotóvágy mozgatja lényed,

Szerettek Téged-bár nehezen megértve,

A zene oltárán áldoztad életed.

 

Áldozatod nem volt kínzóan fájdalmas,

Mert nyugalmat találtál zenéd hangjában,

Minden földi kincsednél többet ért a taps,

Mit koncerted után fogadtál boldogan.

 

Berlioz és Chopin barátaid lettek,

Liszt Ferenc, Te jóravaló vándorzenész,

Nevedben királyok misét énekelnek,

S míg áll a világ, életműved el nem vész.