Lát a láthatatlan

Koszos és húgyszagtól bűzlő utakon haladok,
Sokan pedig dzsekit viselnek: ezek azok a szétálló szélállók,
Amelyeknek szegélyét szedi szét a szél, én pedig selypítek.
Annyi élet van ezekben a testekben,
Akár Madame Tussauds panoptikumában Elvis Presleyben,
Mégis hasonlítanak inkább bárányokra, - akik hallgatnak-,
Így szívesen megforgatnám őket egy kis prézliben,
De félek, még Hannibal Lecter leteper, hiszen bárki lehet ő, akár még én is.
Inkább a lábamat nézem, és emésztem a sárga tócsa látványát, annak elfolyó irányát
Követve meglelem a forrást,
Ami nem egy forrás.
A hajléktalan a saját piszkában fetreng.
És ekkor rájövök, hogy a bárányok majmok: hallgat az ajkok,
Fülükből váladék folyik, szemüket fekély fedi.
Arra jön egy troli, rajta sok a proli, és sajnálni kezdem a majmokat.
Mármint az igaziakat, mert akiket én látok, azok nem állatok.
Vagy ha mégis azok, akkor inkább dögkeselyűk, -szívük keserű-,
Várják, hogy megfulladjon okádékában a csöves, mert ő
Amúgy is fölös, ha kezében a feles.
Egy pedofil, öreg férfi egy fiatal lány fenekét taperolja,
Az meg csak hallgat, mert nincs ott az anyja,

Titkon még élvezi is, ahogy a férfi rücskös ujjai felcsúsznak a vaginájába,
Kinek szöttyedt fallosza árbocot vet a kéjtől.
Kilenc hónap múlva a lányt kidobja az anyja, mert ma nincs vele.
Szemközt a sarkon te is látod azt a két árnyat?
Éppen csak összeér a kezük, egy óra múlva pedig már szállnak,
És talán ők lesznek azok, akik saját okádékukba fulladnak,
A szüleik pedig majd sírnak, mert magas az ára egy sírnak.
Mellettük egy nő esik át a bolt ajtaján, mert véletlenül elesett;
Az asszony pislog a porba’, a bárány… a majom… a keselyű, vagy mi az
Meg nem néz oda, pedig arcán a folt feltűnően lila.
Lenézek ujjaimra, amellyel eddig az orromat túrtam, és
Lepöccintem róla a szutykot a sárga folyóba, amely tőlem ered.
Mert én vagyok a kezében felest tartó fölös csöves, akitől a húgyszag árad;
Akit senki sem lát, de aki mindent lát.
Vagy az is lehet, hogy én vagyok Hannibal Lecter,
Aki éjjel álmukban mindenkit leteper…
És megnyúz.