Kovács L. István: Építünk

 

Építünk…

Írta: Kovács L. István

 

… csodás tornyunk fölér már az égig,

de, egyre tovább építjük mégis.

Még nincs kész egészen a várunk,

szépíteni kell, ezzel, azzal, van még álmunk,

 

Vajh’ mikor mehetünk úgy az erdőre, rétre,

már nyugodtan nézhetünk az égre,

tartozásunk nincs, leróva minden,

felszabadultunk, már nem a pénz az Isten.

 

Nincs több égre törő vágyunk, álmunk,

tovább már csak magunknak szolgálunk.

Meggyötört a test, fáradt a lélek,

pihenni kéne, már nagyon  fáj az élet.

 

Keressük a csendet, nyugalmat,

mégsem tudjuk letenni a buzgalmat.

Mi lehet a csúcs, hol van az a határ,

mikor azt mondjuk, elég lesz ennyi már.

 

2017. október 10.

Tiszakécske

 

 

A kép forrása