Kovács L. István: Építünk
Építünk…
Írta: Kovács L. István
… csodás tornyunk fölér már az égig,
de, egyre tovább építjük mégis.
Még nincs kész egészen a várunk,
szépíteni kell, ezzel, azzal, van még álmunk,
Vajh’ mikor mehetünk úgy az erdőre, rétre,
már nyugodtan nézhetünk az égre,
tartozásunk nincs, leróva minden,
felszabadultunk, már nem a pénz az Isten.
Nincs több égre törő vágyunk, álmunk,
tovább már csak magunknak szolgálunk.
Meggyötört a test, fáradt a lélek,
pihenni kéne, már nagyon fáj az élet.
Keressük a csendet, nyugalmat,
mégsem tudjuk letenni a buzgalmat.
Mi lehet a csúcs, hol van az a határ,
mikor azt mondjuk, elég lesz ennyi már.
2017. október 10.
Tiszakécske
