Korokon, és éveken át

 

 

Korokon, és éveken át.

Hiteken, és elveken át.

Megalázva, és felmagasztalva.

Minden hitemben lettem megcsalatva.

 

Nem segített az öt érzékelés,

mert a szívben lakott a tévedés,

hogy más lehet a világ, kedvesebb,

szabadabb, és szebben rendezett.

 

Szabadjára lett engedve az önzés

pénzért minden adható, kapható, és

nincsen értéke már a szónak.

Ajkakról hazug hangok szólnak.

 

Tisztának maradni így, nehéz.

Információkban szándékos tévedés,

a manipuláció a gyengén tapos,

félrelök mindent. Az idő másnapos

 

szédelegve élünk átmeneti percet,

lelkünkön tipornak, hazugsággal vernek,

és nem bújhatunk el önmagunkba.

Belenyugszunk a kilátástalanba.

 

Tollamban vannak igaznak hitt szavak,

világgá kiáltom ami még megmaradt.

Hadd hallják kiknek keze elég erős,

és nem mint magam, kínokkal viselős...

 

Aki újra kovácsolja fegyverét, a verset.

Mond igaz igét, és nem álmot kerget.

Utódommá szívvel fogadom őt!

Az értünk bátor, majdani verekedőt.

 

Vén kezemből ha tollam kiesik

tudom, hogy lesznek akik tovább viszik,

hogy az írástudó nem hazudhat soha,

és nem is hajlik meg makacs dereka!

 

Hiszen az igaznál nincs semmi fontosabb,

és a feladatod, hogy mindig kiáltsad

a négy égtáj felé öblös torokkal,

hogy ijedtében megjöjjön a hajnal.

 

 

2015.10.18.