Könny perdül - Éljen a szerelmesek napja!

Egy fojtott szó rezdül.

Zizzen a falevél,

Bánt egy gondolat!

Mi még a múltból fakad...

 

Könny perdül,

Lelkem hiányának cseppje rezdül!

De már nincsen szó!

Csak egy feneketlen hatalmas tó,

Szívem helye, az nem más,

Mi volna most is,

Csak áradás...

 

Könny perdül,

egy galamb repül,

S a gondolat rabságba kerül!

Édes rabság!

Múltból fakadó!

Illata még ma is andalító...

 

Könny perdül,

Csordul arcomon!

S szememben összegyűlnek a gondolatok.

Úgy fáj, hasad,

Szinte öl!

 

Hisz szeretem!

S a könnyem?

 Perdül ma is szüntelen...