Kesze

 

a semmi rebeg-vibrál a vihar előtt,

port frissítő eső, távoli, illata lila

 

gyertyányi mágia világa, gaia-oltár,

élő teréből sliccel más tereket, útjait,

terjed hemoglobinjaimon,

azok dipólusai végtelenbe erjedések

 

szavaim fénymagokat terelnek,

peregnek, percegnek hangtarajokká,

és egy hegedű faragott lelke

húrjaimról sikong, … hallucinációkat

 

mit is akar tőlem születésem,

mélyről, oszlopra, intarziámmá lombozik,

öngyulladásom nyoma is lehet,

vagy sótalan életem elöl laholva lótok

 

majd ha nagy leszek, rám pecsételik

a koordinátáimat, és akkor,

… akkor stop