Képsor

 

Kamrákba rejtett savanyúság,

kolbászból a kerítés, …

a matracot pénzes harisnyák tömik, …

Füledbe gyömöszölik e képeket.

Álarc fesztivál.

Április gongjára virrad a bolondkirály.

 

… és meglebben majd a pálmaág is.

 

Írni tanulsz, hogy megírd a tavaszt.

Az évenkénti négy tavaszod.

Fakérgeken nő minden tetko.

 

Szügyön vert a szél, lengetne

elhagyott zászlót, s porát a padláson.

Már nem talál.

Ruhaszárító köteleket visszhangol,

azokat suttogóra veszi,

ő meg csak süvölt.

Ne húzzátok a fülem, nem születtem,

én még nem.

 

Tüske vagyok. Örök.

Csak állok, a tiszta szobádban.

Nézlek. Olvaslak.

Improvizál a vihar. Körülötted

a fákon szájherflizik.

Szagrágott ócska bérházakba

rekedtek életek és a sok torok.

 

A tavaszt sem érezhetik.

Nem imádkoznak. Koldulnak.

Az égnek nyitott tenyérrel. Fényért.

Nem tudnak rólad.

Már minden álmuk megavasodott,

szépeik is ezt szagolták.

 

Száz éves kép, a fehér most is fekete.

Nem árnyalt.

 

Vannak udvarok, tele gazzal. Ajtókat

csapkod a felmagzott sanyar.

Pedig nem ez a kimorzsolt orfeum,

és nem orkán, és nem kán-kán kell,

de tukma sem a hasonlatossá istenültnek.

 

Salakhányó. Nem nő sehova.

 

Bolond a király,  ha meztelen.

Zúgjatok csak harangok. Halljon a süket.

Tavasz legyen már a képeken.