Hívogat a gyár

 

Hívogat a gyár,
de rád inkább a pokol vár.
Hol az ördög a jó barát,
s elhagyott kéz testvérre talál.

 

Hívogat a gyár,
s a messzeség vár.
Testeden kopott bőrkabát,
lelkedet láncok ne húzzák!

 

Hívogat a gyár,
hosszú az út, Te meg nem állsz.
Kincsed legyen szabadság,
álmodból valóság.

 

Hívogat a gyár,
ha kapuján belépsz
fogoly leszel, sorsod ,
mint vasrács, körül vesz a rabság.

 

Hívogat a gyár,
nem mész, hát löknek.
Ököllel, ha kell úgy ütnek.
Nagyobb a seb, mely nem vérzik,
szívedbe szúrják a tőrt,
mert nem féltik.

 

Hívogat a gyár,
gondolatod máshol jár,
Tiszta folyó és forrás,
nem gőz, füst, mocsár,
s gyarlóság, őszinte szó helyett hazugság.

 

Hívogat a gyár,
s úgy szöknél már.
Szárnyaid nincsenek, de ha kell ugranál.
Messzeségbe vágysz,
hol bánat elszáll,
s szívedre egy szó, nyugalom talál.