Fáradtan

 

Elfáradtam kicsit, leülök itt a város szélén,
Eszembe jut, mi várhat az utam végén?
Elfáradtam kicsit, csak hallgatom itt a csöndet,
A szívemet szorító lánc kicsit enged.


Én tekertem rá olyan szorosan, lakattal zárva,
S mind ez idáig nem illett kulcs a zárba.
Most is csak sérült egy szem, amit kiveszek,
S húzok a vason egyet, hogy szívem majd belereped.


Elfáradtam kicsit, csak megállok bekötni a cipőm,
Pont ennyi kell, hogy izmomba áradjon erőm.
Elfáradtam kicsit, mélyebbre szívom a levegőt,
S megcsodálom újra a napot, a felkelőt.


Rég volt ilyen szép aranyló, vakítóan fényes,
Beragyogja életem a kanyarban, mi túl éles.
Éles, de én nem sodródom ki amíg élek,
Az évek múlásával egyre ritkábban félek.


Elfáradtam kicsit, falnak dőlök itt,
Hátam sebzi a vakolat, de nem várok senkit.
Elfáradtam kicsit, nyakamban lüktet az ér,
Becsukom szemem s várok, míg lelkem utolér.
Tücsy

 

 

A kép forrása