Érlelődő idő

 

A megkövült idő kagyló-mélyén
igazgyöngyként rejtőzik a lélek. 
Gyöngyházfényű börtönébe zárva
várja, hogy valaki végre megtalálja.
De nincsen ki kutassa, se aki keresse,
bánat-óceánba veszik a reménye.
Ha majd felizzó szabadság-vágy
feszíti szét a kagyló fénylő héját,
a szavakból kibomlik az igazság.
Megérti az érlelődő idő jelét,
tudja, hogy elérkezett a cselekvés.
A lélek kagyló-börtönéből kitörni kész,
s a háborgó idő-óceán elcsituló ölén
megszületik egy új létezés.

 

 

A kép forrása