Elizabeth Kolbert: A hatodik kihalás

Ez lehet a Föld történetében a hatodik tömeges kihalás, amely során tudatos lények először (és valószínűleg utoljára) tapasztalhatnak meg ilyen ritka földtörténeti eseményt. A jelenségről Elizabeth Kolbert írt Pulitzer-díjas kötetet.
Egy faj akkor hal ki, amikor az utolsó megmaradt képviselője is elpusztul. A kihalás akkor válik elkerülhetetlenné, amikor a fajnak egyetlen szaporodásra képes egyede sincs életben, így nem jöhet létre új generáció.
Az elmúlt félmilliárd évben öt nagy kihalási hullám söpört végig a Földön, ötször történt már meg, hogy drámai módon csökkent a fajok száma. Manapság, ha összeillesztjük a világ minden tájáról szinte naponta érkező híreket, rájöhetünk, hogy a hatodik kihalás napjait éljük, és a felelősség ezért minket, embereket terhel!
Nem hivatkozhatunk aszteroida-becsapódásra, vulkáni tevékenységre, kontinensvándorlásra. Nem, mi magunk pusztítjuk a világot. Ugyanakkor sokan sokat tesznek azért, hogy megmentsék, amit csak lehet. Elszánt biológusok gyűjtik össze, gondozzák és szaporítják az arany csonkaujjú békákat Panamában, a szumátrai orrszarvút európai és amerikai állatkertekben, a hawaii varjút Kaliforniában. Ausztrália partjainál egymást váltó tudóscsoportok dolgoznak a korallok fennmaradásáért. Mégis egyre több tanulmány állítja biztosan: néhány száz éven belül bekövetkezik a hatodik kihalás, és a ma ismert fajok jelentős százaléka végleg eltűnik.
Elizabeth Kolbert - aki évtizedekig volt a New York Times és a New Yorker újságírója - sok különböző tudományos műhelyt járt végig városokban, múzeumokban, az Andok erdeiben, az Amazonas mentén. Első kézből szerzett tapasztalatait a régebbi kihalások nyomaival vetette össze, és kiválasztott egy tucat fajt, amelyeken bemutatja a közelmúltat, a jelent és a jövőt.

A hatodik kihalás Tábori Zoltán fordításában jelent meg az Európa Könyvkiadónál.