Csöppnyi csermely



Csöppnyi csermely csendesen csordogál,

Csillogó cseppje csacsog a fürge pataknál,

Majd csengő kacagással csobban belé,

S elvegyül, hűvös vízének selymén.


Játékosan kanyargó patak cseppje fröccsen,

A gömbölydedre mosott kavicstesten.

Fahíd alatt locsogva szalad tova,

Kis zuhatagba izgatottan beletoccsan.


Csacsogó csermely cseppje csodálkozik,

Nagy folyammal mikor találkozik;

Hogy jutott ő ily messzire,

Óceánnak mély és sós vizébe!?


Ő csak a patakkal fecserészett,

Cseppcsatázott kristálytiszta vizében.

Csodálta benne a cikázó halakat, s a

Testükön megcsillanó sugarakat.


Most csak ámul-bámul, mily szép a tenger,

Mennyi csoda rejtőzik benne!

Csodálkozott, míg bele nem fáradt,

Sós víz cseppje nyújtott neki ágyat.


Csöppnyi csermely cseppje szél hátán hazatért,

Csermely-anyja ölébe csacsogva csöppent belé.

Csermely csepp egész nap csak cseverész,

Csepp szemében meghatottság cseppje kél.



(Szabó Gitta: 2010-05-26)



Kép forrása