Bódai-Soós Judit: Visszafelé szaladó fák

 

Az apa elvesztése olyan fájdalom, amely egy kisgyermeknek felfoghatatlan. Időbe telik, míg rádöbben, mit jelent a „nincs többé". De addig harag tombol az ártatlan lélekben a világ, az egész ellenségessé vált világ ellen.

Egy felnőttre azt mondanánk, mérhetetlenül önző, de egy gyermek még nem lát tovább a saját gyötrelménél. Neki az fáj, amit megél, átél. Az elkerülhetetlen változás. Amikor az ő kis nyugodt, rendezett magán- és társasági élete a feje tetejére áll.

Julcsi a fővárosból egy kicsi, eldugott faluba kerül a nagyszüleihez. Új iskola, új barátok, akikkel-akikért meg kell küzdenie, miután legyőzte önmagában a változással szembeni dacot, ellenállást. Az erős akaratú kislány kitartó, jószándékú környezetben fedezi fel a vidéki élet szépségeit, miközben korrajzot ad a hetvenes évek számomra oly ismerős közegéről. Elfeledettnek hitt emlékeimet felidézve újraélette velem a gyerekkoromat. Aki akkoriban gyerekeskedett, volt kisdobos, úttörő, netán őrsvezető, annak kellemes nosztalgiát ébreszt a szívében.

Akinek ismeretlen az a miliő, lehetőséget kap bepillantani szülei-nagyszülei gyerekkorába, amikor még a réteken, patakparton, akár erdőkben zajlottak a stratégiai játékok a monitorok helyett. Amikor az összefogás még kézzelfogható volt, és nem lehetett egy gombnyomással kikapcsolni.

Néhány hónap alatt összecsiszolódnak a gyerekek, tiszta szívvel, együtt, egymásért cselekszenek, úgy, ahogy kevés felnőtt képes önzetlenül adni önmagát. Ők megteszik, az erősek felkarolják a gyengébbeket, még, ha a nyári szünidejük egy részét kell is rááldozniuk, hogy társaik se bukjanak meg év végén. Közös tanulás, közös játékok, közös vágyakozások... tiszta, őszinte kamaszszerelem. S a vége? A végén minden a helyére kerül. Az apa emléke a szív csücskében nyer örökös helyet, a fiúk a másik csücsökben, s az iskola is hívogatóbb már, mint a régi...

Julcsi új osztálya - és velük együtt természetesen Julcsi is - jelesre vizsgázik szeretetből.

 

Egyetlen negatívuma van a könyvnek: Rövid!

 

 

Kép forrása: juditti.hu