Bánatosulás

 

 

 

Nap szórja a fényét, de elég szürke,
melyik tettemre legyek büszke,
bujkálok a föld alatt, mint egy ürge,
gondjaimat nem az égi őrzőm szülte!

Újrarajzolom életemet, a sors rajzlapjain,
lehet rágódni egy megtört ember szavain,
Tettem érte gazdagon, hogy recsegjen a gerincem,
új kép is látszik a jövőmben, igaz csak szerintem.

Jó ötletek magvait körülöttem elhintettem,
szeretetért szeretet ját, mindig azt hittem,
utolsó kapcsolatomba a lelkemet belevittem,
látszik még rajtam, ebbe is belediliztem?!