Az élet bölcsője



Hatalmas földrész,
ellentmondásokkal tele.
Azt mondják, itt volt történetünk,
valódi kezdete?
Vízesések, melyek szédítő
mélybe zuhannak,
gigászi folyók,
hatalmas síkságokon
nem rohannak.

Mélyén mit rejt vajon
a Viktória tó?
Kilimandzsárón mit takarhat,
mi megmaradt; a hó?
Dzsungelek mélyén,
titokzatos, ismeretlen lények,
hegyi gorillák,
melyek talán visszatértek?
Végtelen szavannák,
milliónyi vándora,
oroszlánok, hiénák, sakálok
kíméletlen hada!

Okavangó deltáját
ki fentről kémleli,
tenger, vagy tó nyomát,
sehol nem leli!
Milliónyi lény függ
éltető vízétől,
távoli tájak viharától,
e furcsa föld megszépül.

Nyurga, díszesen
lenge ruhás maszályok,
morcos, harcos beduinok,
apró, barátságos bussmannok,
kiknek nyelve,
mulatságosan kattogott!
Homok, s a szél
cserzette bőrüket,
természet, irányítja létüket.

Szaharában a szél,
homokot mire halmozott?
Alatta letűnt civilizációk,
rég elveszett városok?
Égető sugarával, tikkaszt,
kiszárít, a Nap,
éjjel dermesztő hideg,
a csontom jégre fagy!

Kegyetlen szél.
Századok óta nyugatra fúj,
terhével őserdőt táplál,
az óceánon túl.
Hatalmas ősi földdarab,
ezerszer megcsodállak!
Bár egyszer a Nagy-hasadékvölgy
mellett szétszakadsz,
életet adsz újra,
egy még ismeretlen óceánnak.

2016.12.12.

(kép: NET-ről)