Answer: Viszonyaim az állatokhoz

 

Viszonyaim

                       Núbiaiak

 

Kik ők? Hát a macskák.

Volt is, van is efféle házi kedvencem.

Nagyon szeretem őket, sikerült sok mindent megtudnom olykor rejtélyes életükről.

Jelenlegi cilámat lakásban tartom, pedig kertes házban élek.

Valahogy így alakult. Persze gyakran kiengedem, igaz, felügyelettel.

Nem szeretném, ha elkóborolna, vagy csetepatéba keveredne fajtársaival, bár mint ivartalanított kan, ez nemigen fordulna elő(?)

S mivel velem tölti a napjait, bőven van lehetőségem kiismerni az egyéniségét.

Ahogy minden kutyának, úgy minden macsesznak egyénisége van. Ezt biztosan osztják velem, azok, akik hasonló négylábút tartanak.

Szóval a lakásban tartásnak megvannak az előnyei, és a hátrányai is, mind a gazdi, mind a kedvenc számára.

Nem olyan régen az állatorvos közölt néhány statisztikai adatot.

 - Tudja-e - kérdezte -, mennyi az átlag életkora egy ridegben tartott nyávogónak?

Mivel nem tudtam pontosan, elmondta, nagyjából négy-öt év, talán nyolc. Hiszen az időjárás, a betegségek, kutyasokkok, utcai balesetek, és egyebek kevésbé adnak a hosszú életre lehetőséget számukra. Viszont azt is elárulta, hogy a „belterjes" tartású cilák jóval tovább élhetnek. Megnyugodtam, az én kedvencem tizenkét éves, és talán még eltölthetünk együtt néhány jó, örömteli évet.

 

Odakinn az idők folyamán érkeznek, távoznak hasonló négylábú jövevények, a számát sem tudnám megmondani, hogy évek alatt hányan is.

Itt a legutóbbi példa, amely szinte a cicák iránti szeretetem meghasonulásává vált számomra.

Azzal kezdődött, miszerint a közvetlen szomszédságunkban álló ingatlan gazdát cserélt.

A távozásban lévő tulajdonos, aki kutyát és macskát is tartott, bizonytalanságában mindkettőt felajánlotta nekem, vegyem át őket, de én nemet mondtam, több okból is. Kutyát már nem szeretnék, az én szívemet korábban eltávozott uszkárom kitölti, más oda már nem kerülhet, cicám pedig van. Ezt hallva megígérte, elviszi magával mindkét állatot.

Eljött a költözés, aztán az új tulajdonos rövidesen földig túrta a régi parasztházat, és onnan megállt az élet. A romok jó része most is a telken éktelenkedik, ami talán nem is izgatott volna annyira, annál inkább, hogy észrevettem a régi, tarka cicát a törmelékek között bujkálni.

Jó ég, állapítottam meg magamban, volt szomszédom ígérete ellenére nem vitte magával új lakhelyére, vagyis egyszerűen magára hagyta.

Erősítette a gyanúmat, hogy ugyanarról a jószágról lehet szó, mert ételért kuncsorgott, hasonlatos kinézete, viszonylagos szelíd megjelenése is gyanússá vált. Etetni kezdtem, lassan megtűrte a simogatást is, sőt játszani kezdett, ami megnyugtatott. Így telt el egy hónap, amikor lassan úgy ítéltem meg, sikerülhet megfogni egy esetleges átszállítás reményében. Elhatároztam, felkutatom, hová költözött a gazdája, nagy örömömre sikerrel jártam.

Fel is kerestem, és akkor jött az igazi csavar... Új otthona kis kertjében ott napozott a kandúr macskája! Tehát, amelyik nálam dorombol, nem az övé.

Az is kiderült a hasonlóság ellenére, hogy az általam ajnározott cila nőstény.

Ajjaj, mi lesz így?

Elkezdtem zavargászni, de ez mindkettőnk számára elviselhetetlennek tűnt. Ő nem értette az egészet, én pedig szenvedtem a szeretet, valamint a felesleges, terhes érzete között.

Apropó, terhes... talán hasas is, igaz, még nem szembetűnő, de túl sok férfijószág járt erre mostanság, és kicakkozták a bundáját rendesen.

Marad a kérdés, mi lesz így?

 

Eltelt pár hét és úgy tűnt, az élet helyettem is megválaszolta a dilemmát, ugyanis a kis tarka eltűnt.

Felszívódott, mintha a föld nyelte volna el.

Már mondogattam magamban, remélem él, és új, szerető gazdit talált magának, minden jót, sárga íriszű foltosom, meg hasonlókat.

De nem, előkerült a csavargója!

Mit tagadjam, megkönnyebbültem, valahogy hozzám nőtt még ilyen rövid idő alatt is.

Már neve is van a jövevénynek, a fiam Fruzsinának nevezte el.

Így most Fruzsi továbbra is bűvkörében tart lehetetlenül vékony szopránjával, méz-sárga íriszével, és tántoríthatatlan ragaszkodásával.

Aki szereti a macskákat, biztosan megérti.