Answer: Requem zöld barátaimért

 

 

Requem zöld barátaimért

 

Tegnap hallottam sírni sok tuját,

ahogy testük markoló vasa tépte,

mint egy üres semmit, félredobták,

könnyek tapadtak az elszakadt gyökérre.

Ha szél fújt, susogtak csendesen,

eső elidőzött cakkos ruhájukon,

dacoltak hóban, sudármód feszesen,

és megnyílt illatuk részeg májuson.

Most kazalban hevernek, kornyadtan,

testvérek nedvei tócsákban állnak,

helyükön rögös föld jajgat fogatlan,

madarak fészkük kutatva kiabálnak.

Miért kellett vajon ez oktalan halál,

ki mert így dönteni? Tarolni mind!

Lehet fa majd annak sírján is talán,

jelölve, lásd, egy lelketlen fekszik itt...

 

Meghaltak, sejtjeikből kihuny az élet,

termőik kelyhéből még széthull a mag,

szelek, ide szórjátok hozzám az emléket,

s ha kikel, ápolom napra nap.