Answer: Mea culpa

 

                  Babits Mihály

                 Egy rövid vers              

 

melyben a költő saját lelkét szólítja meg

és nagyon kegyetlen dolgokat mond neki.

 

 

Ó lélek, lélek, mivé kelle válnod!

Idétlen fényre szülted ezer álmod.

Utolsót holtan hordozod magaddal,

mint holt gyermek lelkét viszi az angyal.

 

De néha éjjel, éjes éjszakákon

mikor magad vagy az egész világon

s az egész világ egymagadba mélyed

minthogyha megmozdulna néma méhed.

 

Mert ami meghalt, nincsen eltemetve,

mit megtagadtál, nincsen elfeledve

s a megölt gyermek, mint fájdalmas árnyék

kísértetes méhedbe visszajár még.

 

 

 

                      Answer

                    Mea culpa

 

          Megrovás magamnak,

amiért nem álltam ki valaki mellett

 

 

Csipke vakszemes tövébe bújsz, te gyáva,

lapulsz sunyítva, de hisz bök a tövis...

Ha nem szólsz, lehet akár ezerszer is,

tegnap szúrt, mégis jobban gyötör máma.

 

Hallgattál babrálva az igazságpapíron,

sárba hagytad gyalázni a fényt méltatlanul,

most, hogy nap híján sötétség szava vonul,

előtted vettek erőszakot a maníron.

 

Ha a könnyek tengerbe gyűlnének egybe,

alig kap már belőlük a szár, a gyökér,

tiló járja át, lesz belőle vértelen kötél,

csak egyetlenegy nem lesz... elfeledve.

 

Ekként bújj, míg rágják, marják tenfeled,

kender mellé állj, ha kell, nőj kendernek,

üvöltsd a gyilokmérget hintő embernek,

galád kötélverő nem, én bíz' nem leszek.