A család

A család

 

Elsőként, két óra körül, a gimnazista kamaszlány érkezett haza. Ledobta a táskáját, majd kényelmesen elhelyezkedett a heverőjén, és telefonálni kezdett.

Egy órával később befutott a bátyja is, az örökké éhes főiskolás nagyfiú, aki most sem hazudtolta meg önmagát. Nyitogatni kezdte a konyhai szekrényeket, majd a hűtőhöz ment, valami harapnivalót keresett, mindegy, hogy mit, csak ehető legyen.

Háromra ért a lakásra a nagymama. Ő nyugdíjasként is dolgozott, de ma kivételesen kiegészítette az elfoglaltságát egy kis szórakozással, ugyanis bekukkantott a nyugdíjasok klubjába. Átöltözés után, hozzáfogott a majdani vacsora előkészületeihez.

Közben a szomszédasszony beadta az óvodás korú kislányt, akit a maga gyerekével együtt szokott haza kísérni.

Öt órára megjött a családfő, aki miután kényelembe helyezte magát, böngészni kezdte a sajtót, amivel egészen vacsoráig el szokta ütni az időt.

Fél hat volt, mire az asszony is haza érkezett. Munka után a kozmetikusnál időzött, különben hamarabb is jöhetett volna.

Hatra elkészült a vacsora. A család, rendes szokása szerint, elhelyezkedett a nagy, kerek faasztal körül, és hozzáláttak az evéshez.

Gépiesen ettek, amikor a gimnazista kamasz megszólalt:

- Az osztályunkban van egy lány. Kiderült, hogy terhes, és ettől egészen odavan, nem tudja, mit tegyen. A családja rendes, bátyja, húga, sőt még a nagymama is velük lakik. Nagyon tart a család véleményétől, nem meri elmondani, mi történt. Annyira fél, hogy kétségbeesésében legszívesebben a Dunának menne.

Az asztal körül mindenki evett tovább, csak az apa tett fel egy kérdést:

- Kinél van a sótartó? Valaki ideadhatná.

Kis szünet után, a főiskolás fiú törte meg a csendet:.

- Még hátra van egy vizsgám, de nem tudtam jól felkészülni, nem volt hozzá elég anyagom. Ha ezen elhasalok, nem tudom folytatni a sulit, mehetek a híd alá, nekem már nem lesz jövőm!

A fogak őröltek tovább.

Most az anya kezdett beszélni:

- A kozmetikusom felhagy a szakmával, hihetetlen, de nem tartja elég jövedelmezőnek! Belép a családi vállalkozásukba. Ilyet is ritkán hallani. De mi lesz velem, hova fogok én ezután járni?

Méla csend, az étel már fogyóban.

A nagymama ekkor úgy érezte, valamit neki is mondania kell, most, hogy végre együtt a család, alkalom adódik arra, hogy mindent szépen megbeszéljenek, ahogy az egy egymásért élő, egymást segítő, összetartó családban illik:

- A klubban, a többi nagymamától hallottam, hogy komoly bárányhimlő járvány van kialakulóban. Hiába, a kicsikre folyamatosan figyelni kell!

Az óvodás korú kislány még nem vett részt tevékenyen az esti beszélgetésekben, jelenlétét most azzal akarta kifejezésre juttatni, hogy a tálon utolsóként árválkodó húsgombócért nyúlt. Az anya könnyedén rácsapott a nyúlkáló, piros hólyagocskákkal telehintett gyermekkézre:

- Nem szabad ilyen mohónak lenned, kicsim! Előbb kérdezd meg, nem kéri-e más!

A vacsora a végéhez közeledett. Az apa még érdemben nem szólalt meg, érezte, ennek most jött el az ideje:

- A főnök a saját munkáját osztotta szét hármónk között - kezdte. A munkát leosztani azt tudja, azonban túlórát nem fizet, ezt kihangsúlyozta. Lehet is itt bárkivel szót érteni?! Micsoda egy közönyös, kutya világ! Az ember megdöglik a családjáért, de mit tehet, hiába aggódik, ha mások az ő törekvéseit egyszerűen elgáncsolják, őt meg semmibe veszik!

Körülnézett, és mivel senki nem szólt, csak megszokásból rámondta:

- Egészségünkre a vacsorát!

Felálltak, és mindenki ment a maga dolgára.