18 hónap

 

Május


Tegnap a piacra ment vásárolni. Megbeszéltük, mit szeretnénk enni, milyen húst, zöldségfélét és gyümölcsöt vegyen. Tízezer forintot adtam neki, amiből aligha költött ötezret, mégsem hozott vissza egy fillért sem. Azt állítja, hogy csak ezer forintot kapott tőlem, ezért nem tudott mindent megvenni, amire szükségünk van. Hiába mutattam a pénztárcámat, ahol már csak néhány százas árválkodott, ragaszkodott a saját állításához, miszerint kevés volt a pénze, rosszul emlékszem, valahová eltehettem a tízezrest, de nem neki adtam. Ideges vagyok, talán elvesztette a nagyobb címletet? Esetleg ellopták tőle?

Mindig olyan büszke voltam rá. Bármikor és bármiben valóban a társam volt. Erős, dolgos, magabiztos férfi. Rengeteget dolgozott.  Ő festette a legszebb szobákat, a legszebb rózsákat. Hajnali négykor kelt, késő este ért haza. Néha olyan fáradtság ült rajta, hogy elaludt vacsora közben.  Alig volt szabad ideje, de ha mégis, akkor olvasott. Újságokat, könyveket. Mindig a legszebb ruhákat vette meg nekem is, a gyerekeknek is. Irigyeltek is érte a szomszédok és a munkatársaim.

Az utóbbi időben azonban csak mereng a könyv fölött. Úgy látom, nem is fogja fel, mit olvas. Az újság híreit is másképp adaptálja, mint ahogy kellene.

A veszekedéseink egyre gyakoribbak, szinte minden nap összekapunk valamin. Rajtam keresi a kulcsokat, a seprőt, lapátot. Veszekszik az unokákkal: ellopták a gereblyét, a farost lemezeket, a kisebbik lányával, aki szerinte, ellopta a borotváját. Miért csinálja ezt? Mindenkit maga ellen fordít.

Június

Ma van a születésnapja. Megszakad a szívem. Egyik percben elítélem és haragszom rá, a másikban átfut előttem az életünk, és felmentem.  Drága jó uram. Mennyi mindenen mentünk keresztül! Megsimogatom az ősz haját. 64 éve vagyunk házasok. Sok év, sok öröm és sok gond. Mikor 33 évesen korlát híján festés közben megbillent a létra a 10 literes festékes vödörrel és magával rántotta őt a bérház liftaknájába 3 és fél emeletről, azt hittem, megőrülök. Szörnyű volt. Élet és halál között lebegett napokig. Medence és csigolya törés, belső zúzódások, lábtörés, eszméletvesztés. Konzíliumot ültek felette az orvosok, vajon menthető-e? Hála a Korányi kórház főorvosának, ma is áldom a nevét, megmentette. 8 hónapig gipszben feküdt, de életben maradt. Drága Párom. Jó volt Veled. Istenem! Mennyire szerettelek! Emlékszel, amikor Makón találkoztunk? Biciklivel siettem haza, Te pedig az egyik sarkon hirtelen befordultál, s én majdnem elütöttelek. Így kezdődött. Akkor szerettem beléd. De ma is nagyon szeretlek. Mivé is lennék nélküled? Számomra nincs élet, csak veled. Látod, milyen szépek a lányaink, az unokáink, a dédunokáink? Ne igyál pezsgőt, mert akkor másnap durva leszel. Na, jó, csak egy pohárral, hiszen mindannyian iszunk az egészségedre.

Most miért veszekszel már megint? Nem tettem el a kulcsot sehová. A kávéfőzőt te hagytad a gáztűzhelyen, elfelejtkeztél róla és kifutott a kávé. Nem voltam a konyhában, nem az én hibám. Hogy beszélsz? Miért használsz ilyen durva szavakat? Miért bántasz?

 

Július

Kicsi lányom, ne sírj! Igen, csúnya zöld és lila az arcom. Apád ököllel ütötte a fejemet, nem tudtam védekezni eléggé. Nem, ő nem emlékszik rá. Azt mondja, biztosan elestem. Demencia? De hogy létezik az, hogy a szomszéddal kedvesen és értelmesen beszélget? Akkor nem szenved demenciában?

Augusztus

Halló? Kicsim, Apád elment. Összevesztünk és elment. Nem tudom hová…. Egész éjjel nem aludtam egy szemhunyásnyit sem. Nem hívtalak Benneteket, mert nem akartam, hogy idegeskedjetek. De fogalmam sincs, hol lehet. Úgy aggódok: csak nem történt vele valami baj?

 

Halló! Igen, megvan, a kecskeméti kórházban. Busszal indult Makóra, de valamiért leszállt Kecskeméten. Rosszul lett, a rendőrök vitték be a kórházba, holnap érte mehetünk.


Szeptember

 

Miért nem veszed be a gyógyszeredet? Így felmegy a vérnyomásod. Kérlek, ne főzz több kávét, már 6 csészével ittál. Nem, nem fantáziálok, az enyémet is megittad. Nem sajnálom tőled, hiszen ami az enyém, az a tiéd is, de a sok kávétól ideges leszel! Nem én vagyok ideges, kérlek, ne kiabálj! Tedd le azt a csészét! Most miért kellett földhöz vágnod? Ez a készlet is csorba lett. Kérlek, ne kiabálj, nyugodj meg! Tőlem ihatod a kávét, de értsd meg, hogy magadnak ártasz vele!

 

 

Október

Vidd el Kicsim a Pszichiátriára, mert én már nem bírok vele.

Miért mondod a gyereknek, hogy csak ő akar őrültnek kikiáltani, és rávenni az orvost is, hogy dugjon elmegyógyintézetbe? Ő csak a javadat akarja. Azért vizsgáltatott meg, hogy tudjuk, miért viselkedsz így.

De nehéz vele, már lelkileg nem sokáig bírom. Ha nem lennének a gyerekek és az unokák, a drága pici dédunokák, nem is akarnék már élni….

 

November

Kérlek, segíts leszedni a függönyöket, mert én nem bírok felnézni, elszédülök. Szeretném kimosni őket, hogy szépek legyenek karácsonyra. Felporszívóznál?

Most mi a baj? Miért mérgelődsz? Igen, muszáj feltakarítani. Én beáztatom a függönyöket és közben megfőzök. Sütök pogácsát is, tudom, hogy szereted.

A szekrény alatt miért nem porszívóztál fel? Most miért kiabálsz? Nem kell felnyalni a szobákat, csak rendesen portalanítani. Na, hagyd, majd én megcsinálom.

 

December

De szép ez a karácsonyfa! Majd én feldíszítem. Ezek az égők nem fogyasztanak sokat, ne káromkodj! Ne szentségtelenítsd meg az ünnepet! Nem szórom a pénzt, de ez már túlzás, amit Te csinálsz! Kérlek, ne kapcsold le a színes égőket, olyan ünnepélyes!

Ne ijedjetek meg pici unokáim! Csak kicsit megütöttem az arcom. Ne féljetek! Nem Kicsim, nem jelentem fel, nem mehetek a rendőrségre. Szégyellném. Nem csuknák börtönbe, hiszen idegenekkel értelmesen beszél, nem hinnének nekem.

 

 

Január

 

Igen, elmegyünk a kerek évfordulódat megünnepelni Kicsim, az étteremben találkozunk. Nagyon fáj a lábam. Apád belém rúgott. Csúnya? Az nem érdekes, de szörnyen fáj. Nem megyek orvoshoz. Muszáj? De a seb szép, csak a környéke piros, biztosan a cukorbetegség miatt.

 

Jaaaj, mit csinál ez az orvos? Borzalom! Letépte a sebemet.

 

Őrülten fáj a lábam. Nem segít a hideg vizes borogatás, jegelés sem. Már eltelt egy hét. Megint? Milyen orvosi kezelés ez, hogy megint letépi a sebem? Leszakította a bőrt! A forintnyi sebből most már tenyérnyi lett.

 

Február

 

Mióta a sebész így elbánt velem, nem képződik új seb, begyulladt a beszakított felület és begennyesedett a sebem. Már rá se tudok lépni. Hogy megyek ki éjjel a fürdőszobába?

 

 

Hé! Nem hallod, hogy kiabálok? Hozz már légy szíves valamit enni, nem tudok kimenni a konyhába! Nem tudok felállni, nem tudok megfőzni. De jó, hogy bejöttél Szívem. Ne nézz rám ilyen mérgesen! Nem hanyagolom el a főzést, de látod, hogy nem vagyok jól. Nem tudok lábra állni.

Jaaaj, ne lökj arrébb! Betörted az orrom!

 

Kicsim! Miért hívtad ki a mentőt? Velem jössz? Apád is?

 

Becsukom a szemem. Fáj mindenem. A doktornő azt mondja, lázas vagyok. Az orromat helyre tette, de a lábammal nem tud mit kezdeni. Fekély? Úr Isten! Elfekélyesedett a lábam… másik kórházba utal.

 

Március

 

A cukorra eddig szedett gyógyszer helyett injekció? Már soha többé nem hagyhatom el? Életem végéig szurkálnak? Miért?

Igen Kicsim, itt volt Apád. Hozott egy csomó ennivalót. Nem tudom, ő eszik-e rendesen. Főztél neki? Köszönöm. Rendeltél ételt egész hétre? Nagyon jó.

 

Haza akarok menni. Szörnyű ez a bűz itt! A nővérek bent cigarettáznak. Nem is értem, miért nem mennek ki az udvarra. Ezt a kórházat nevezik elfekvőnek…. Haza akarok menni!

 

Na, végre! De jó itthon lenni, a saját ágyamban aludni. Maga az önkormányzattól kiközvetített, fizetett nővér? Margitka? Erdélyből jött? Szép ízesen beszéli a magyart. Itt fog aludni nálunk? A kislányom megveti az egyik szobában az ágyát. Kérem, vacsorázzon! Köszönöm Kicsim, hogy kifizetted a gyógyszereket és a nővért. Holnap jössz?

 

Kérlek Szívem, ne szólj Margitkára, hadd nézze a tv-t. Tudom, hogy már éjjel 1 óra van, de nem baj, ha még égeti a villanyt.

 

Már kell az injekció? Rendben. El kell mennie? Nem 8 óráig marad? Még csak fél hét. Visszajön még?

 

Ki kell mennem. Segítség! Hol vagy drága Párom? Nem jössz? Hol vagy? Hol vagy? Szédülök, szédülök, még nem ettem ma.

 

Láttam anyát, meg Jancsit, a kisfiamat, Jóskát és Irént, a testvéreimet. Olyan jó volt újra találkozni velük, hiszen már rég meghaltak. Most mindnyájan beszéltek hozzám…. Anyukám, drága Anyukám! Kérlek, ne hagyj itt, olyan hideg ez az ágy. Ölelj át! Miért mész el?

 

Igen? Infúzió? Bekómáltam? Nem kaptam enni az injekciót követően? Szerencsém volt? Visszahoztak az életbe? Kicsim, hol van Apád?

 

Április

 

Igen, ez egy sokkal jobb kórház. Külön szoba, hozzáértő orvosok. Már nem kell a cukor elleni injekció, visszaálltunk a gyógyszerezésre.

 

Már másodszor kapok kórházi fertőzést. Az orvos szerint szerencse, hogy ilyen erős a szervezetem, és túléltem. Drága kicsi lányom! Biztos vagyok benne, hogy a sok gondos ápolásod a nyitja mindennek. Köszönöm, hogy ilyen gyakran jössz, és mindig etetsz és tisztába teszel. Úgy szégyellem, hogy erre szorulok. A nővérek némelyike sajnos olyan durva, pedig nem tehetek a tehetetlenségemről. Persze, megértem, hogy egy öreg hölgyet nem szívesen pelenkáznak. Én is irtóznék tőle.

 

Óh, de jó! Rehabilitációra mehetek. Nézd! Milyen magasra tudom emelni a lábaimat. Igen, szót fogadok, tornáztatom őket. Gyere Szívem, ülj az ágyam szélére.

 

Kicsim! Már két hete vagyok itt, ebben a másik kórházban. Nem értem, a gyógytornász egész héten meg sem nézte, hogy valóban fel tudom emelni, és be tudom hajlítani a lábaimat. Azt mondja, nem foglalkozik velem, már túl idős vagyok…..Visszaküldenek az előző kórházba…

 

Május

 

Nem maradhatok tovább a kórházban, meggyógyultam. Csoda, a seb a lábamon már alig látszik. Sajnos, túl sokáig feküdtem, így az izmaim elsorvadtak, nem tudok lábra állni.

 

Orvosi tanácsra a gyerekek keresnek helyet idősek otthonában. Szívem, sajnos, nem mehetek haza, mert Te nem tudsz ellátni engem. De vajon magadat el tudod? Nem mehetek haza. Úgy fáj ez nekem. Szeretnék mozogni, végezni a napi teendőket, főzni, mosni, takarítani, de már nem bírom.  Öreg és tehetetlen vagyok.

 

Ez a pestmegyei otthon elég szép. A szobám nagy, két ágy is van benne. Nincs parketta, csak kő, ettől barátságtalan, de kertre nyíló ajtó van, így a kerekesszéket ki lehet tolni a kertbe. Imádlak, drága napfény! Szívem, nem akarsz itt maradni velem? A másik ágyon aludhatnál. Nem lennék ennyire egyedül. Messze vagyunk Pesttől, Te is, a gyerekek is csak hetente tudnak meglátogatni. Olyan egyedül érzem magam. Nem maradsz, hallani sem akarsz róla?

 

Ez a rossz fogú, idős, kövér ápolónő rém kellemetlen. Nem is tol ki az ebédlőbe, mint az előző hetekben, ahol együtt ettem a többiekkel. Most behozza az ételt. Ez nem ízlik, köszönöm, nem kérem. Ne tömje a számba, nem szeretem ezt a főzeléket. Megsértette a számat, vérzik. Miért ordítozik velem? Nem szolgáltam rá erre a hangnemre! Ne csavarja ki a karomat, nagyon fáj! Miért üti a fejemet? Segítséég! Azt mondja, hiába kiabálok, úgysem jön senki. Igen, sajnos, igaza van.

 

Drága Kislányaim! Ne hozzatok be ennyi ennivalót, mert elviszik az ápolók. A két kiló földiepret és a rántott húst is azonnal kivitték, ahogy elmentetek. A karton üdítő italnak és tejnek is lába kelt.

 

 

Június

 

A gyerekek azt mondják, csont és bőr vagyok. Mintha Auschwitzból szabadultam volna. Hallottam, amikor az egyik fiatal nővér szívós öregasszonynak nevezett. Én nem bántottam senkit. A havi díj, itt 258 ezer forint. Ha meghalok, ennyivel kevesebb bevétele lesz az otthonnak. Érthetetlen, miért nem adnak enni? Én csak azt az egy főzeléket nem szerettem. De jó lenne innen elkerülni…

 

Drága kisfiam! Kis vejem! Köszönöm, hogy elviszel erről a helyről. A másik otthon talán jobb lesz.

 

Kicsim! Apád hogy került kórházba? Elesett? Nem evett, csak felhalmozta az ételt?  Tele van a hűtő, de ő csak néhány falat szalonnán élt? Az orvos csak akkor engedi ki a kórházból, ha teljes felügyelet alá kerül. Demens. Igen, tudtam, hogy nincs minden rendben nála. Ez az apartman az új otthonban elég nagy, két szobás. Köszönöm, ha ő is ide jöhet, velem lehet.

 

Július

 

De boldog vagyok! Drága Párom! Végre együtt vagyunk megint. Főznek, mosnak ránk, nincs semmire gondunk. Hiányzik a kert? Itt is van. Tudom, itt nem gazolhatsz, nem vághatod le a fák ágait, ez nem a miénk. De nézd! Mindkettőnknek van saját tv-je, ha akarod, másik programot nézhetsz a Te szobádban. A kényelmes fotelek, szép szőnyegek, amit a gyerekek vettek, otthonossá tették a lakást. Jó helyünk van.

 

Igen Kicsim, nagyon jól érezzük magunkat.

 

 

Augusztus

 

Hova tettem a nyugdíjunkat? Sehová. Nem szórtam el, a bankba utalja a Nyugdíjintézet, ne aggódj. Jaj, Szívem! Nem kell félretennünk a fűtésre. Ne menj sehová, nem kell kenyér a boltból, nem halunk éhen! Értsd már meg, nem kell vásárolnunk! Kérlek, nyugodj meg, van pénzünk! Nem dugtam el a pénzt, és nem szórtam el. Nem akarok veszekedni, kérlek, hagyj pihenni! Nincs a párnám alatt a pénz, nem tettem a ruháim alá. Hagyj már békén, menj át a szobádba!

 

Miért rám néz mérgesen a főnővér? Igen, a férjem most egy szót sem szól, csak közreműködően szót fogad. Ő csak azt kérdezte, nem kell-e kenyér?- mondja mosolyogva. Nem is érti, én ezen miért akadtam ki? Ő olyan kedvesen szólt hozzám. Hogy én miért emeltem meg a hangom? Nem bírom az állandó zaklatást és bántást. Világ életemben nagyon takarékosan éltem, egy fillérből kettőt csináltam. Ez meg is látszik az otthonunkon. Nem jellemző rám, hogy elherdáltam volna a keresetünket. Most pedig nap, mint nap megáll az ajtóban, onnan zúdítja rám a szitkokat. Nem kiabál, de folyamatosan átkoz és gyaláz. Csendben, hogy csak én halljam. Befogom a fülem. Kérem, hogy csukja be az ajtómat, de nem teszi. Ha bejön egy ápoló, azt látja, hogy én zokogok, a férjem pedig csendben áll az ajtóban. Értetlenül néz ránk. Ő pedig azt mondja: Nem tudom, mi lelte, valami baja lehet. Biztosan fáj a lába.

Ez egy demens ember?

 

Szeptember

 

Gyűlölöm, hogy nem tudok felállni és kimenni a mosdóba a saját lábamon. A szemem sem a régi, sajnos, nem látok már rejtvényt fejteni, pedig azt nagyon szeretek.

 

Kicsim! Te vagy a legnagyobb örömöm! Amikor bejössz és látlak, újra élek. Elutaztok? Persze, menjetek csak, lássatok világot! Tudom, hogy így hosszabb ideig csak Apáddal leszek, de mi jól megvagyunk, ne aggódj értem! Érezzétek jól magatokat!

 

Október

 

Ma van a születésnapom. Kicsinyeim! Már ne kívánjatok hosszú életet. Amikor az ember ennyire kiszolgáltatott, az már nem élet. A lábaim nem bírnak el. Drága kicsi unokám! Látod? Összecsuklok, mint egy papírbábu. Leesik a vérnyomásom, elszédülök. Már csak a tolószékben tudok ülni. Istenkém! Én, aki úgy tudtam sietni, kicsi lányként libát tömtem, 12 évesen markot szedtem, fiatalasszonyként annyit dolgoztam, hogy az özvegy, beteg édesanyám helyett kiházasítottam a 3 testvéremet, felneveltem 3 gyereket, eltemettem az első szülöttet, tanultam, megálltam a helyem a munkahelyemen, nyaranta 6 unokára főztem, vigyáztam, most itt ülök roskatag öregasszonyként egy tolószékben. Születésnap…. Mit ér a születésnap, ha az embernek elfogynak a céljai és nem egészséges? Csak az ad egy pici reményt, hogy láthatom az unokáimat, dédunokáimat. Kicsinyeim! Még az vigasztal, hogy az eszem a helyén van, tudok értelmesen gondolkodni. De ez már nem élet. Ha az eutanázia megengedett lenne, én biztosan azt kérném születésnapi ajándékként, hogy altassatok el.

 

November 8.

 

Hova mész? Nem maradsz egy ilyen vénség mellett? Miért? Te talán olyan fiatal vagy? Van másik családod? Miket beszélsz? Mindig is utáltál? Nagyon fájnak a szavaid. Megesz a kosz? De hiszen mindig azt mondtad, hogy tisztaság mániákus vagyok. Most miért bántasz? Menjek és főzzek valamit? De hiszen most ebédeltünk. Éhes vagy? Nem emlékszel? Az ebédlőben kaptunk gyümölcslevest, sült húst és krumplit. Gondolkodj, Te is azt ettél. Nem lustálkodok, de nem tudok felállni. Nem játszom meg magam. Ne sziszegj, és ne bosszants! Szívem! Értsd meg, hogy nem az akaratomon múlik. A rengeteg fekvéstől elsorvadtak az izmaim, nem bírnak megtartani. Azért feküdtem, mert megrúgtad a lábamat. Jaj, kérlek, ne bánts! Nem tudok felállni!!

 

Kicsim! Borzasztóan fáj a bal lábam. Megdagadt? És fáj a karom, a kezem, a fejem. De leginkább a lelkem. Az végtelenül sajog. Nem kérek semmit. Már nem akarok enni, sem inni. Meg akarok halni. Hagyj, kérlek elmenni…

 

Apám! Anyukám! Jövök…..Jancsikám, kicsi fiam. Megváltottuk a melletted lévő sírhelyet, közel leszünk egymáshoz.

 

Egy kis vizet! Megint kórházban vagyok. Visszamenni Apádhoz? Nem, nem akarok! Kérlek, ne!

 

Kicsim, nagyon fehér a nyelvem? Nehezen kapok levegőt, fulladok, jaj megfulladok! Négyen vannak, lélegeztető készülékkel. Jaaaaj, a szívem! Meghasadt.

 

A főorvos azt mondja, nem bírta a szív, meghaltam, őszinte részvétet nyilvánít. Kicsim, ne sírj, a szívem ismét megszakad, úgy zokogsz. Ahhhh. Látlak innen fentről. Rám nézel. Érzed? Megölellek. Bár ne kellene Téged így itt hagynom. Te mindent megtettél értem. Te voltál az életem. Nélküled már rég halott lennék. Milyen furcsa… már valóban halott vagyok.

 

De vigyázni fogok rád Kicsim, a lelkem mindig veled lesz.

 

 

                      ------ V É G E ----

 

 

 

A kép forrása