Zsákutcában

Egy történet a családon belüli erőszakról és az abból sápot húzni akaró ügyvédnőről.

 

 Reggel ötkor Pólika kimegy az alsókonyhába, hogy egy jó nagy fazék paprikás krumplit főzzön, galuskával, mert az laktató és kell a három gyereknek az ennivaló, elég lesz reggelire, ebédre és vacsorára is.  Sok hagyma kell alá, mert legalább másfél kiló a krumpli. Vacak a kiskés, nincs már éle, kénytelen elővenni a tésztavágó, hosszú, vékony pengéjű, éles kését, ha haladni akar. Kissé fázik a vékony hálóingben, de muszáj igyekezni, ráér akkor mosakodni és felöltözni, amikor tűzhelyre kerül az étel.

Sóhajt egy nagyot, még két hét, és indul az iskola, a négy éves iker fiai is megkezdik az óvodát. Nagyon jól tudja, hogy az első házasságában született tizenhárom éves kislánya is régóta számolja a napokat, mikor lesz szeptember, amikor végre kezdődik az iskola, és elindul otthonról reggel fél nyolckor és csak este ötre ér haza.   Unalmas szegénykének egész nyáron az öccseire vigyázni, de belátja, hogy az anyjának dolgoznia kell ahhoz, hogy étel kerüljön az asztalra. Lelkiismeret furdalása van Pólikának, mert lányának egész nyáron nincs egy szabad napja, amikor békésen olvashatna, még az a szerencse, hogy szeretik egymást a gyerekek, lám, most is Arankával egy ágyban alszanak a kisfiúk. Nem tud mit tenni, neki sem könnyű, de megváltja a szeptember, mert akkor csak reggelit és vacsorát kell adni a gyerekeknek. Az élettársa, Gyurka, egyáltalán nem érdekli. A férfi biztosan nem hal éhen, bár megérdemelné, mert nem hajlandó dolgozni, megelégszik a közmunkával és a munkanélküli segéllyel, ráadásul azokat is többnyire a kocsmában hagyja.

Bánja már, hogy elvált az urától, Kovács Józsitól, pedig jobban tette volna, ha elmegy vele külföldre, hiszen nyolc általánossal ott is lehet mosogatni, vagy takarítani, mert itthon sem akad számára más munka, sőt, ami van, az is csak olyan szélfútta, hol van, hol meg nincs. Igazából Arankát féltette, hogyan fog megtanulni egy idegen nyelvet a négyéves kislánya, így hát itthon maradt, elváltak és összeállt Gyurkával, mert azt hitte, ketten könnyebben boldogulnak. Nagyot tévedett, mert a három éhes szájból öt lett, és amikor megszűnt Gyurka munkahelye, a nagydarab, életerős férfi nem keresett másikat, inkább szorgos fröccsözéssel elérte, hogy a kocsmában számozott széke legyen. Szinte minden este részegen jön haza, kötekedik, húsételt követel, de honnan vegyen húst, amikor kenyérre is alig telik. Egy hete nagyon összevesztek, olyannyira, hogy megütötte Gyurka, azóta is látszik arcán a keze nyoma. Mit csináljon, három gyerekkel nem mehet az utcára.

Ma Kálóczyékhoz megy takarítani és ágyneműt mosni, vasalni, mert másnap új nyaralók jönnek, és tiszta házzal fogadják a vendégeket. Megígérte neki a pesti asszony, hogy hoz a gyerekeinek ruhaneműt, használtat ugyan, de neki még arra sem telne. Nem panaszkodhat, igazán jóravaló asszony Kálóczyné, nyáron hetente kétszer jár hozzájuk, és a fizetése mellett gyakran kap tőle élelmiszert is.

Gyorsan megmosdik, fogat mos és megreggelizik.  Beéri két vékony szelet zsíroskenyérrel, hiszen tíz óra körül mindig kap egy nagy findzsa kávét és két szelet süteményt, azzal kibírja késő délutánig. Nem szabad elhíznia, akkor nem bírná a munkát. Egyébként is, náluk minden asszony madárcsontú, vékony nőszemély, bezzeg a lánya az apja családjára üt, mindenütt gömbölyű, ahol csak kell. Félretett egy kis pénzt az iskolakezdésre, Aranka már nagylány, muszáj neki néhány rendes ruhaneműt venni, főleg fehérneműt.

Elkészült az étel, leoltja alatta a gázt, indulhat dolgozni. Megint tovább feslett ruháján a varrás, pedig nem tud másikat venni. Lassan megvarrni sem lehet, annyira szétmosódott az anyaga, pedig az idén már kézzel mosta, mert a mosógép miszlikre szaggatná. Felül a rozoga biciklijére, és elindul dolgozni.

A szomszéd ház nyitott ablakán át behallatszik a kétkerekű nyikorgása. Pólika dolgozni megy, jegyzi meg a szomszédasszonya és a másik oldalára fordul.

Kálóczyné a fiával a teraszon reggelizik, és az asszony hiába kínálja, üljön le és egyen velük, nem fogadja el az invitálást, elvégre odahaza megreggelizett, inkább átmegy a telken lévő másik épületbe és elkezdi a munkát. Jár a keze, mint a motolla, négy szobában lehúzza az ágyneműt, beindítja a mosógépet és nekikezd a takarításnak. Ablakpucolás, szőnyegtisztítás, bútorfényezés, ha száz keze lenne, akkor sem végezne délután egy óránál korábban. Hiába szárítós a mosógép, azért kiteregeti a kertben az ágyneműt, száradjon csak a napon, akkor lesz kellemes az illata. Még legalább két óra, mire kitakarít a nagy házban is. Ott csak tessék-lássék munka lesz, mert a múlt héten megcsinálta a nagytakarítást.

- Pólika néni - szól utána a tizenhét éves, langaléta gyerek -, bocsásson meg, elfelejtettem odaadni a tízóraiját, pedig anyu a lelkemre kötötte, nehogy elfelejtsem. Tessék jönni, ebédeljünk együtt.

- Köszönöm, Szilárdka, de nincs nekem időm az ebédre!

- Akkor legalább hadd hozzak egy szendvicset és egy kávét!

Azt elfogadja, bólint az asszony, annál is inkább, mert kicsit szédeleg. Vagy éhes, vagy leesett a vérnyomása, maga sem tudja. Pár perc múlva hozza a fiatalember a tálcát, leteszi a dohányzó asztalra, rajta tányéron a szendvics, kis zsemlében nagy szelet forró rántott hús, melyen vékony kovászos uborka szeletek lapulnak, mellette a szokásos nagy findzsa feketekávé, majd gyorsan kimegy a teraszra, nem akarja zavarni az asszonyt.

Pólika leül a kanapéra, ölébe veszi a tányért és komótosan eszegetni kezd. Kivirul az arca, láthatóan élvezi az étkezést. Idejét sem tudja, mikor evett utoljára rántott húst. A felét megette, mikor eszébe jut, jobb lett volna eltenni és hazavinni a gyerekeknek, de így, a fél szeletet nem érdemes eltenni, abból alig juta két falatnál több a három gyereknek.

Szirénázva száguld az utcán a rendőrségi autó, pár perc múlva követi a mentő.  Mi történhetett ebben a poros kis faluban, hogy párban járnak a szirénázó járművek? Mindegy, nem az ő dolga. Kiviszi a konyhába az üres tányért, a szalvétát bedobja a szemetesbe és a mosogatóban hagyja a tányért.

Az hagyján, hogy tele hassal nehezebben megy a munka, de ez a szédülés mitől van, arra még mindig nem sikerült rájönni. Végzett a portörléssel, jöhet a porszívózás. Hangos a gép, hiába, öreg jószág, de míg teszi a dolgát, addig nem kell másikat venni.

Pólika nem hallja a kapucsengőt, ahogyan azt sem, amikor két rendőr kíséretében megjelenik Szilárdka.

- Pólika néni, magát keresik!

Kik keresik? Nem is érti, még két helyiségben porszívóznia kell, utána pedig jöhet a vasalás, addigra megszárad az ágynemű.

Az egyik rendőr kihúzza a porszívó vezetékét a dugaljból. Erre már felfigyel Pólika.

- Jó napot, asszonyom! Tóth kettő százados vagyok, a kollégám pedig Répás őrmester. Kérem, foglaljon helyet.  Beszélnünk kell magával.

Összerezzen az asszony, megsajdul a szíve, itt valami nagy baj történhetett. Kezd megnyugodni, mert csak arról kérdezgetik, hogy mit csinált ma, mikor jött el hazulról, mit csináltak a családja tagjai, amikor elindult otthonról.

- Aludtak, rendőr úr, korán volt, úgy fél hét felé indultam. A paprikás krumplit ott hagytam a tűzhelyen.

- A nagykést is az alsókonyhában hagyta?

- Honnan tudják, hogy azzal pucoltam a krumplit? Csak nem találták meg a gyerekek? Jézusom, mi történt! Ottfelejtettem az asztalon, már nem volt időm elmosogatni!

- Nagy baj történt, asszonyom! A kislánya hasba szúrta a férjét!

- Micsoda? Mi történt? Az nem lehet! Nekem most haza kell mennem!

- Azért jöttünk, hogy hazavigyük.

- Menjen csak, Pólika néni, amint hazajön anya, utánuk megyünk.

Ezt már nem hallja az asszony, falfehér az arca, és reszket, mint a nyárfalevél. Amint kilépnek a házból, felfordul Pólika gyomra, és sugárban kihányja a szendvicset. A fiatalabb rendőr zsebkendőt ad neki, hogy megtörölje magát, és gyengéden átfogva a vállát, egyenesen a rendőrautóhoz vezeti.

A zsákutca végén, a házuk előtt, kisebb tömegbe gyűlt a szomszédság, ám a kapun belülre nem engedték be őket a rendőrök. A mentő már elvitte Gyurkát a megyei kórházba. Aranka az alsókonyhában ül a hokedlin, kinőtt ruhájába beleivódtak a vércseppek. Az ikrek két oldalról ölelik nővérüket és sírnak, mint akiknek a fogát húzzák. Egyenruhás rendőrnő áll a konyha közepén, s tehetetlenül nézi a gyerekeket, akik amint meglátják anyjukat, azonnal hozzá rohannak.

- Elzavart bennünket apa...

- Aztán ráfeküdt Arankára...

- ...pedig üres volt az ágy...

- ...az alsókonyhában...

- Aranka meg sikítozott...

- ...bántotta apa...

- ...nem volt rajta nadrág...

- ... azt mondta, játszanak...

Mesél a két fiúcska, csak Aranka hallgat.

- Gyerekek, menjetek oda a rendőr nénihez, kivisz benneteket az udvarra, és keressétek meg Julcsa nénit, majd vigyáz rátok, mert nekünk Arankával most sok dolgunk lesz.

Odalép a kislányához:

- Gyere, kicsim, állj fel, nem lesz semmi baj.

Zokog Aranka, lassan feláll, anyja nyakába borul. Hátul a szoknyáján hatalmas vérfolt virít.

- Melegítek fürdővizet...

- Azt már nem, asszonyom! - dörren rá szigorúan a százados. - Látleletet kell vetetnünk, már felhívtam az igazságügyi orvos szakértőt, egy óra múlva várja magukat a járási orvosi rendelőben.

- Hogyan képzeli, így nem mehetünk oda!

- Úgy mennek oda, ahogy akarnak! Maguk érdeke lenne! Tudnia kell, asszonyom, hogy a lánya ellen súlyos testi sértés miatt feljelentést teszünk!

Kintről hangos ribillió hallatszik, majd határozott léptekkel megérkezik Kálóczyné.

- Uraim, dr. Kálóczy Árminné vagyok. Nálam dolgozott Pólika, miközben itt a sajnálatos események történtek. Kérem, én látom el Aranka jogi védelmét, s ezennel feljelentést teszek Hajagos György ellen, kiskorú megerőszakolása és megrontása miatt.

- De asszonyom, maga honnan tudja, mi történt?

- Elég a lányra néznem!

- Akkor vegyem úgy, hogy maga a kiskorú jogi képviselője?

- Vegye úgy, uram!

- Fáradjanak be a rendőrségre, kihallgatásra.

- Nem, uram, először elmegyünk az igazságügyi orvos szakértőhöz, utána bemegyünk az őrsre és megtesszük írásban is a feljelentést. Jöjjön, Aranka, itt áll a kocsim a ház előtt.

- Asszonyom, nem biztos, hogy ott találják az orvos szakértőt.

- Ne aggódjon, uram! Ha nem lesz ott, Budapesten biztosan találunk. Szabad kérnem a nevét és a beosztását?

Bosszús Tóth kettő százados, s az idegességtől izzad a homloka. 

- És most, hogy megismerkedtünk, remélem nincs akadálya annak, hogy készítsek néhány felvételt a helyszínről, mert ahogyan látom, maguk ezt elfelejtették.  Szólok a fiamnak, nála van a fényképezőgép. Parancsoljon, itt az ügyvédi igazolványom. Adok egy névjegyet is.

- Nagyon magabiztos, ügyvédnő, csak nehogy baj legyen belőle!

- Nem lesz baj, százados úr. Tudja, véletlenül felvette a telefonom a beszélgetésünket. Pólika, kérem, hozza az iratait és mehetünk. A szomszédok a kapu előtt tolonganak, jó lenne, ha Arankát egy tiszta lepedővel beburkolná.  Addig szólok Szilárdkának, hogy jöhet fotózni.

Szót fogad Pólika Kálóczynénak, tudja, hogy igaza van az ügyvédnőnek, de neki egy fillérje sincs. Nem számít, az nem fontos, csak Arankának ne legyen baja.

- Gyere, kislányom, bemegyünk a házba, kellenek az irataink.

Megvárja Kálóczyiné, míg Pólikáék kimennek, csak utána szól a századosnak:

- Százados úr, ne vegye tiszteletlenségnek, de javaslom, hogy hozzák haza az iker fiúkat, mert tele szájjal mesélik a szomszédoknak, hogy mit láttak. Majd a kisfiam elviszi hozzánk a gyerekeket. Vigyáz rájuk, míg visszajövünk. A pesti szakértőt pedig azért mondtam, mert sebész főorvos a férjem, és ha szükség lesz rá, mire felérünk a fővárosba, addigra tudni fogom, kihez kell mennünk.

- Rendben. Magukkal megyek. Előbb azonban begyűjtőm a fiúkat és eloszlatom a kapu előtti tömeget. Megjegyzem, hogy Hajagos György szemmel láthatóan erős alkoholos befolyásoltság alatt állt.

- Köszönöm, százados úr. Úgyis kiderül a kórházi jelentésből. Mellesleg, hol van a bűnjel?

- Hajagos hasában maradt, a mentős nem engedte kihúzni.

- Értem.

Alig ötven perc múlva, a járási orvosi rendelőben, Kovács Arankát vizsgálja az orvos szakértő. Pólika, az ügyvédnővel és a századossal kinn várakozik a folyosón. Rettenetesen ideges és úgy érzi, perceken belül szomjan hal. A folyosó végén üdítős automata áll, vehetne egy doboz kólát, csakhogy a pénztárcájában nincs egy huncut fillér sem, a tartalékhoz meg nem nyúlhatott, egyrészt eszébe sem jutott, másrészt pedig az alsókonyhában nyüzsögtek az idegenek. Még kimehetne a mosdóba, és ihatna a csapból, csakhogy emlékezete szerint a rendelőintézet eme helyisége nem éppen a tisztaságáról híres. Tűr, ameddig csak bír. Tóth kettő százados az ügyvédnővel sutyorog.

- Tudja, ügyvédnő, errefelé jóformán csak vagyon elleni bűncselekményekkel van dolgunk. Az a mondás járja errefelé, ha bármit kiejtesz a kezedből, azt biztosan ellopják, mielőtt földet érne.  Pólika, mi van magával?

Itt mindennapos dolog, hogy a várakozó betegek rosszul érzik magukat. No, de mitől lesznek rosszul az egészségesek?

A szakértői véleményre egy órát kell várni, amely pontosan a vizsgálati idő duplája, amely éppen elég ahhoz, hogy megállapítsák Pólika rosszullétének az okát.   

Szilárdkát imádják az ikrek, neki is elmesélik a napi élményeiket. Fél hét körül megkérdezi őket, mikor szoktak vacsorázni, mire mindketten rávágják, hogy most, mert éhesek. A rántott hús már elfogyott, de semeddig sem tart két nagy szelet kenyeret megvajazni, téliszalámival és zöldpaprikával megrakni. Felforral fél liter tejet, az éppen elég két csésze kakaóhoz. A fiúk gondosan leszedik a kenyérről a szalámit, és Szilárdka nem érti az okát.

- Nem szeretem - mondja Balázska, és nagyot harap a vajas kenyérből, az ízlik neki, és zöldpaprikát is eszik hozzá.

Vacsora után betereli a gyerekeket a fürdőszobába, és legnagyobb meglepetésére egy óra múltán sem akarnak kiszállni a kádból, annyira élvezik az illatos fürdővízben való lubickolást.  Nyolc órakor végre sikerül lefektetni őket és a második mese elején végre elalszanak.

Kilenc óra körül hazaérnek az anyjáék, és Kálóczyné nem engedi haza Pólikáékat.

- A fiúk már alszanak, kár lenne felébreszteni őket. Megvacsorázunk, utána megfürödhetnek, és kapnak egy szobát, ahol nyugodtan kipihenhetik magukat.

Az orvosi szakvélemény egyértelműen megállapítja a nemi erőszakot, már csak az elkövető személyét kell megtalálni, amely nem lesz nehéz, csak az Arankától vett spermaminta és a körme alatt lévő, karmolásból eredő bőr DNS-ét kell összevetni Hajagoséval, melyről a megyei kórházat is értesítették.

Szilárdka elköszön és elvonul a szobájába, hogy a számítógépre feltöltse a Pólika házában készített felvételeket. Összehaverkodott Répás őrmesterrel és nem csak az alsókonyhában, hanem a főépületben is lefényképezett mindent, mert ez kiváló anyag lesz a nővére szociológiai tanulmányához.

Kálóczyné elpakol a vacsora után, a mosogatógépbe teszi a mosatlant és kimegy a teraszra, elszívni egy cigarettát. Felhívja a férjét és dióhéjban elmeséli a történteket.

- Ügyes vagy, drágám! Jól tetted, hogy elvállaltad Pólika kislányának a képviseletét. Majd a családsegítő alapítványunknál elszámoljuk a költségeidet. 

Így gondolta ezt az ügyvédnő is, sőt, az is megfordult a fejében, hogy a szociológiát hallgató lánya, Janka, akár szakdolgozatot is írhatna a történtekből.

- Nem zavarom, Kálóczyné asszony?

Pólika kijött hozzá beszélgetni. Vékony alakján lóg a kölcsönkapott hálóing, s úgy néz ki, mint egy árva gyereklány.

- Jöjjön, foglaljon helyet. Hozok egy plédet, hogy betakarózzon, mielőtt megfázna.

- Köszönöm, de nem fázom.

- Rendben, azért a kedvemért terítse magára.

Nem csak plédet hoz, de két kis poharat egy üveg konyakkal együtt.

- Muszáj lemosni az izgalmakat.

- Köszönöm, ügyvédnő, én nem kérek.

- Csak egy pohárkával igyon, attól majd jobban alszik.

- Nem szabad, gyereket várok.

- Mennyi idős a baba?

- Negyedik hónapos.

- Megtartja?

- Hogyne tartanám meg. Igaz, hogy nem tudom, mi lesz velünk. A ház a Gyurkáé. Nekem csak a gyerekeim vannak.

- Ne féljen, Pólika, majd kitalálunk valamit! Menjen, feküdjön le! Én még elszívok egy cigarettát. Jó éjszakát!

- Jó éjt!

Egy konyak, két konyak, s máris olajozottan mozognak Kálóczyné fejében a gondolatok. Pólika testén erős nyomot hagytak a nélkülözésekkel tűzdelt kíméletlen évek, olyannyira, hogy harminckét éves korára kinéz egy jó negyvenes nőnek. Gyakorlatilag nincs fedél a feje felett, mert Hajagost elítélik ugyan, de akkor sem maradhat az ingatlanában. A három gyereke mellé fél év múlva megérkezik a negyedik is. Kiváló reklámarca lenne az alapítványuknak. Valahol a fővárosban bérelnek nekik egy kétszobás lakást, és egy évig reklám arcként használják az egész családot. Imádja majd a média, kiváló harminc másodperces reklámfilmeket lehet készíteni velük. Az anya, aki mindent megtesz a gyerekeiért. A kislány, akit meggyalázott a mostohaapja. Az ikrek, akik tanúi voltak nővérük megerőszakolásának, és eléggé pontosan elmesélték a történteket. Az biztos, hogy ezekre megnyitnák az emberek a pénztárcájukat, sőt, még akkor is jól járnának, amennyiben a személyi jövedelemadó egy százalékára apellálnának. Tett halála az okoskodás, nincs mese, iszik egy még egy kupica konyakot és felhívja a barátnőjét, akinek a keresztlánya gyakornok az egyik országos kereskedelmi televíziónál.

Aranka többször felriad az éjszaka folyamán, azt sem tudja, hol van. Végül felkapcsolja a villanyt, keres egy könyvet és reggelig olvas. Fél elaludni, mert valahányszor elszunnyad, mostohaapja alkoholgőzös leheletét érzi az arcán, és a fájdalmat, amikor belehatolt, amit úgy élt meg, mintha felnyársalták volna. Nem akar így élni, sajnálja az anyját, az öccseit is, de elmegy, megkeresi az apját. Úgy rémlik, hogy apai nagyanyja Bükkszéken lakik és biztosan tudja, hol él a fia. Sőt, még az sem lehetetlen, hogy a Facebookon megtalálja az apját. Az a bökkenő, hogy nincs számítógépe, a könyvtárban azonban tíz laptop várja az ifjúságot, internettel, csakhogy az óránként negyven forint. Lehet, hogy Szilárdnak itt is van számítógépe, és akkor megkérheti, hogy kutassák fel az édesapját.

Reggel ötkor kipattan Pólika szeme, és tíz perc múlva már a nappaliban vasalja az ágyneműt. Igyekszik semmire sem gondolni, az a fontos, hogy szép sima, ropogós legyen az ágynemű.

Hét órakor reggeliznek és Kálóczyné aláíratja Pólikával az ügyvédi megbízatását.

- Reggeli után Szilárdka hazaviszi magukat, és tíz órára magukért megy, mert fél tizenegykor meg kell jelennünk a rendőrségen.

Kellemes az idő, süt a nap, az ikrek élénkek, Pólika csendes és úgy tűnik, Aranka valahol máshol jár. Szilárdka lassan hajt, nincs gyerekülés a kocsiban, s reméli, hogy nem találkoznak rendőrrel az alig egy kilométeres útszakaszon.

A zsákutca végén ott szunnyad a szoba-konyhás házacska. Valaki nyitva hagyta a kerítéskaput, sőt, a ház bejárati ajtajáról letépték a rendőrségi ragasztást. Szorgos kezek mindent felforgattak a házban és úgy tűnik Szilárdka számára, hogy elvitték a használható holmikat, például az ágyneműt. Hívja a rendőrséget, utána az édesanyját, azt követően a mobiljával szegletről szegletre lefényképezi a helyiségeket. Egyedül az alsókonyhához nem nyúltak, oda be sem mentek.

A rendőrséggel egy időben érkezik Kálócziné, láthatóan nagyon zaklatott. Minden másként alakul, mintsem azt tervezte, pedig úton van a tévés stáb, szenzációs riport készülhetne. Az éjszaka megírta a médiának szánt tudósítást, összeállította a rendőrségi kihallgatáshoz a saját kérdéseit, erre most improvizálnia kell, az alapítvány nevében ruhaneműt és ágyneműt venni Pólikáéknak. Atyaisten, hová jut ez a világ, ha szegény lop a szegénytől? A szomszédok nem láttak és nem hallottak semmit, még a kutya sem ugatta meg az éjszakai látogatókat.

Bükkszéken, Kovácsék portáján, a baromfiudvaron, hatalmas jobbkormányos Buick parkol. Írországból egy hete érkezett haza Kovács Józsi és nem győz betelni az itthoni ízekkel, szagokkal, végre több időt tölthet a szüleivel és találkozhat a testvéreivel.  Megszokta a módit, hogy esténként a tévéhíradó közben vacsorázik a család.

- Nézd már, Józsi, Pólikát mutatják a tévében!

Nézi a riportot, elsápad, ökölbe szorul a keze és nagyot csap az asztalra, pedig Dublin egyik közkedvelt belvárosi pubjának résztulajdonosaként Mister Josef Kovach-ot hírhedten nyugodt fickónak ismerik, aki nem ijed meg a saját árnyékától. Megerőszakolta mostohaapja a kilenc éve nem látott lányát? A riporternő a zsákutcában lakó család életének zsákutcába kerülését taglalja, mosolyogva, ahogyan az egy ambiciózus fiatal újságírótól elvárható, majd ódákat zeng egy alapítványról, amely felkarolta a bajba jutott családot.

Odalett Kovács Józsi híres nyugalma, helyébe lépett a magyar virtus. Másnap reggel búcsút vesz a családtól, azzal, hogy váratlanul visszarendelték Dublinba.

Délután négykor Pólikával és a három gyerekkel átgurul a magyar-osztrák határon. Fellélegzik. Már semmi baj nem érheti őket.

- Majd adok én nektek zsákutcát! - mormogja az orra alatt.

Aranka nagyot szippant a lehúzott ablakon beáramló levegőből, melyet az otthoninál sokkal tisztábbnak érez.  Elálmosodik. Pár perc múlva egyenletes szuszogása jelzi, hogy elaludt. 

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Yolla
#3. 2016. augusztus 24. 21:30
Kedves Andy!

Örülök, ha tetszett.
Valóban kicsit hosszú, de nem akartam széttördelni.

Üdv: Yolla
előzmény: andor hozzászólása, 2016. augusztus 24. 18:44
andor
#2. 2016. augusztus 24. 18:44
Kitűnően, remekül megfogalmazott írás, ha a témája nem volna olyan tragikus, még azt is mondanám, élvezetes olvasmány. Gratulálok!
Kár, hogy a hossza elriaszthatja az ide látogatót.
Nem tudom? Talán két része osztva jobb lett volna-
Andy
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek