Zajos napok

Rohan az idő

 

Zajos napok, hetek, évek,
Telnek, csak ne sietnének.
Rohan mellettem az idő,
Én nem futok, fusson csak ő.


Kicsit megálltam körbenézni,
Sebes szívemen gézt cserélni.
Utca szélén, sárban, esőben,
Várom, hogy valaki segítsen.


De csak én vagyok nekem,
Ökölbe is szorul a kezem.
Senki nem jár ezen az úton,
Szekeremet egyedül húzom.


Karom már erős a súlyától,
Vállam a ráeső mázsáktól.
Csak húzom, csak megyek előre,
Jutalmam meg lesz-e cserébe?


Kitartok, kivárok, bármi jön,
Tán szemközt majd valaki rám köszön.
Akkor majd megújul az erő,
S megvársz tán, te rongyos idő.


/Tücsy/

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek