Yolla - Tavasszal mocorog a szív

A szerelem nincs korhoz kötve!

 

Lizike naphosszat képes lenne kinn ülni a tavaszi napon, nem számít, hogy hideg szél fúj, de már virágzik a cseresznyefa és az orgona bokrain is kipattantak a rügyek. Az apró virágágyásban virágoznak a szerény ibolyák és a szálegyenes piros tulipánok. A piacon tegnap gömbölyű piros retket vett, meg zöldhagymát, jobban esik neki vajas kenyérrel enni azokat, mintsem a meleg ebédet, melyet helyébe hoznak minden délben.

Most az sem zavarja, ha Liptákné rászól, hogy már megint a kertben üldögél, majd megfázik a végén és nincs, aki ápolja. Ez igaz, csak abban téved, hogy nem fázik meg, melegít a nap a szélcsendes helyen és éppen ott ül.
- Csókolom, Lizi néni! - köszön rá Csiperke, a kiskamasz lány. - Nem tetszik megfázni itt az udvaron? - kérdezi és mosolyog a szeme hozzá, mert tudja, hogy öt éve laknak a társasházban, és ezen idő alatt Lizike néni még csak nem is köhögött.
- Szervusz, kislányom! Dehogy fázom, meleg az idő. Hová mész?
- Szabadtéri edzésünk lesz a kosarasokkal.
- Akkor inkább neked kell vigyáznod magadra! Igyekezz, nehogy elkéss!

Nagyon szép kislány Csiperke, derékig ér a szőke haja, sudár az alakja. Bomlanak majd utána a fiúk, gondolja Lizike, és sok baja lesz vele az anyjának, nem tudja elhessegetni mellőle a fiúkat. Nicsak, máris elkezdheti! Magas, vékony fiatalember jön Csiperke elé, vállán egy divatos szütyővel, abban van a sportfelszerelése. Átfogja a kislány vállát, úgy mennek a villamoshoz, s amikor úgy vélik, már nem láthatja őket az öreglány, akkor megállnak egy futó csókra.

Úgy ötven évvel ezelőtt, Lizike halálos szerelembe esett Danival, a szomszéd fiúval. Reggelente együtt mentek az iskolába, délután együtt jöttek haza, és útközben gyakran elkószáltak a halastóhoz, leültek az egyik horgászhelyre, nézték a vizet és beszélgettek. Is. Rendszerint estefelé keveredtek haza, alig fél órával korábban, mint ahogyan a szüleik hazaértek a munkából. Amikor Lizike édesanyja rosszul lett a munkahelyén és délben hazament, lebukott a szerelmespár. Lett nagy haddelhadd, Danit felpofozta az apja, Lizikét meg lekapták a tíz körméről, és eltiltották a fiútól. Más-más útvonalon kellett az iskolába járniuk, és Blazsekné asszony, a harmadik szomszédból, rendszeresen ellenőrizte, hogy hazaértek-e időben az iskolából.

Szép is a szerelem! Nagyot sóhajt Lizike, volt néhány férfi az életében, de Dani volt az igazi, hiszen a beteljesületlen szerelem nem sebzi meg az embert, sőt, a maga nemében meghagyja az illúziókat, ha nem tiltják el őket egymástól, akkor bizony sokkal boldogabb lett volna az életük. Vagy nem, de ez eszébe sem jut.

Csendesül a kora délelőtti szél. Az éles, ragyogó napfényben megszépül a világ.
Kedd van, Tati bácsi ez idő tájt útnak indul, elmegy a piacra bevásárolni, majd megebédel a kifőzdében és onnan egyenesen kártyázni megy a klubba, ahonnan estig elő sem kerül. Úgy tudja, hogy ebbéli tevékenysége titokban marad a családja előtt, mert nem kell a lányának és a vejének az orrára kötni, hogy ultin nyeri a zsebpénzét, a nyugdíját meg élére rakja, na, nem a bankban, hanem az ágynemű tartójában, ott nem keresi senki. Úgyis kevés kamatot adnának rá, meg aztán elsíbolhatják a bankok, vagy kölcsönkérhetnék a gyerekek, és mindegyik elég kellemetlen lenne. Így meg, amit nem tudnak, azzal nem lehet gond. Teher neki már a lányáékkal való együttélés, ezért egyre gyakrabban megfordul fejében a gondolat, hogy asszonyt kellene keresnie, egy rendeset, aki szorgalmas háziasszony és jól tud főzni. Odaköltözhetne hozzá, és a gyerekek meg éljék csak a maguk életét. Tíz éve özvegy, és hatvanöt évesen még előtte az élet.
- Kézcsókom, Lizike! Napozgatunk, napozgatunk?
- Jó napot, Tatikám! Tudja, ez a napfürdőzés megfiatalítja az embert! - replikázik Lizike.

Nem árulja el az öregnek, hogy ma a veje pontban délben hazaállít a csinos, kis fiatal titkárnőjével és délután kettőig hetyegnek az öreg lakásában. Miért is mondaná el, nem olyan érdekes dolog, elvégre neki is volt nős szeretője, akivel a munkaidőből csípték le a légyottok idejét. Igaz, Kálmán három év után elvált és feleségül vette, ám attól kezdve megváltoztak, hiszen hiányzott belőlük a titkos viszony miatti adrenalinszint-emelkedés, mely korábban szeretkezéseiket fűszerezte. Mi a különbség a kettő között? Annyi, mint a kötelező és a szabadon választott program között. Két év múlva elváltak.

Szemét lehunyja, s érzi, mint simogatja arcát a nap. Ha jó marad az idő, egy hét múlva már mehet az uszodába, ahová napközben a kisgyerekesek és a nyugdíjasok járnak. Egészen jó kis társaság alakult ki az elmúlt évben is. Vagy inkább a túrázókhoz csatlakozzon? Az sem rossz! Vajon az idén is csatlakozik a csoporthoz Ida barátnőjének az unokabátyja? Jaj, hát Andor egy csuda szép, fess férfi, még hetven felé is dús a haja, és meleg őzbarna szemét sokszor felejtette Lizikén. Annyit megér, hogy egyszer elmenjen velük kirándulni, legfeljebb máskor nem megy, ha Andor kimaradt a csoportból.

Bonyolult dolog a szerelem! Biztatnia kellett volna a férfit, de őt nem úgy nevelték, hogy kezdeményezzen. Bár, nyugdíjasként már mindegy!
- Jó napot, Lizike! - dörmögi a harmadik emeleten lakó Zentai úr, miközben nagy svunggal a kapu előtti kukába dobja a szemetet.
Felretten az öreglány, miért kellett rászólni, miért nem hagyják pihenni.
- Elaludt a napon? Nagyon veszélyes!
- Jó napot, Zentaikám! Már majdnem elszunnyadtam. Milyen veszélyről beszél? Nem fenyeget engem senki!

Kicsípte magát Zentai, biztosan várja a barátnőjét. Szép asszony Kati, középiskolai tanár, nem is érti, hogy miért nem házasodnak össze, elvégre mindketten függetlenek.

Valóban ilyen konzervatív antik bakfis lenne? Nem kell már házasság, elavult intézmény, most az együttélés a divat. Például itt, a negyediken laknak Horgosék, három gyerekükkel és soha hangos szó nem hangzik el náluk.

Azután meg egyre több az egyszemélyes háztartás is, és csak annyi időt töltenek együtt a párok, amennyi jólesik, utána visszahúzódnak a saját territóriumukra. Kevesebb a súrlódás, van ebben ráció. Mit csodálkozik ezen, hiszen Kálmánkával ők is így tettek, csak akkor még nem volt ez divat.

Valaki megáll a kapu előtt és nézegeti a csengőket. Ki lehet az?
- Jó napot kívánok! Kit keres, uram?
A magas, ősz hajú férfi nevetve válaszol:
- Magát keresem, Lizike! Szervezzük az első túránkat, és nem tudtuk elérni. Itt lakom a közelben, gondoltam, felkeresem.

Hiszen ez Andor! A helyébe jött! Felpattan, siet kaput nyitni. Gőzkalapácsként dübörög a szíve.
- Jöjjön Andorkám, főzök egy erős kávét!
Hiába, nincs mit tenni, a szerelem nincs korhoz kötve!

 

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Rég múlt idők