Vöröske és a nyúlfiak

Amelyből kiderül, hogy milyen jól együtt tud játszani Pite, Hencegi, Vöröske és a nyúlfiak


 

Mikor elérték a tisztást, ahol nyúlfiék bakugrást játszottak, Pite így szólt Hencegihez és Vöröskéhez.

- Előremegyek, ti addig lapuljatok meg a galagonyabokor alatt. Nem szeretném, ha nyúlfiék megrémülnének Vöröskétől. Hencegi, addig beszélgess Vöröskével.

Pite eldöcögött, a kis hőscincér pedig nagy zavarában újra pederni kezdte a bajuszát.

- Na igen. Khmm! Beszéljünk talán a...talán a...bajuszpedrésről!

- A bajuszpedrésről? - hökkent meg a kis róka.

- Nyilvánvaló. Hiszen neked is szép, hosszú bajuszkád van, amit pederni kell ám!

- Pederni? - hüledezett Vöröske.

- Pederni és viaszolni - talált magára végképp Hencegi, és nyomban belekezdett kipedert bajusza viaszolásába.

Ezalatt Pite odadöcögött a bakugró kisnyulakhoz. Azok abbahagyták a játékot, és egymásra néztek.

- Szervusz, Pite! - kiáltották. - Nem számítottunk rád, de ha beállsz játszani, szívesen játszunk mást, tudod, egy sünnel a bakugrás elég fájdalmas játék.

- Játszhatnánk, mondjuk bújócskát? - érdeklődött Pite.

- Vagy fogócskát - vágta rá a legnagyobb kis nyúlfi.

Pite elgondolkodott.

- Nevezhetnénk a hunyót, vagy a fogót éppenséggel rókának?

- Miért is ne? - örültek meg a nyúlfiak.

- Nevezhetnénk ezt a rókát Vöröskének?

- Vörörkéneeek?! - ijedeztek a nyúlfiak.

- Nem kell tőle félni, én már összebarátkoztam vele, sőt, Hencegi is. Tulajdonképpen nagyon szelíd kis róka, csak ő is unatkozik egyedül, és rossz példát mutattak neki a többi rókák. Ma például szamócát evett, kiderült, hogy nagyon szereti. Aki a szamócát, no meg engem és Hencegit is szeret, az benneteket is szeretni fog.

- Hol van most Vöröske? - forgatták fejük izgatottan nyúlfiék.

- A galagonyabokor alatt - döfködött a tisztás széle felé Pite.

Nyúlfiék megtanácskozták a kérdést, izgatottan makogva. Végül arra jutottak, hogy Vöröske, ha akart volna, már közéjük rontott volna. Ráadásul Pite ajánlotta, Pite pedig senkinek sem akar rosszat.

- Jól van, legyen ő a fogó, vagy a hunyó! - egyeztek bele végül, de látszott rajtuk, hogy nincs ínyükre a dolog.

Pite boldogan visszadöcögött a galagonyabokorhoz, ahol Hencegi nagyban magyarázta a viaszolás előnyeit. Vöröske hálásan sandított Pitére.

- Végre! Már mindent tudok a bajuszpedrésről és viaszolásról.

- Még hátravan, hogyan kell a kipedert, fényesre viaszolt bajusszal fel-alá sétálni! - tiltakozott Hencegi, de Pite gyorsan a tisztásra tuszkolta Vöröskét.

- Még ilyet! - méltatlankodott Hencegi - Semmi értelme a bajuszpedrésnek és viaszolásnak, ha utána nem járkálunk szép peckesen, hogy mindenki megcsodálja!

Nyúlfiék szepegve várták a kis rókát, de mikor látták, hogy cseppet sem félelmetes, cseppet sem gonosz ábrázatú, kissé megnyugodtak. Vöröske illedelmesen köszönt, és rögtön a játékról kérdezett.

- Lehetek én a fogó, vagy a hunyó?

Nyúlfiék újfent megtanácskozták a dolgot, végül a legnagyobb kisnyúl közölte a kupaktanács véleményét.

- Szeretnénk, ha te inkább elbújnál, vagy futnál egyikőnk elől. Tudod, rossz emlékeket ébresztene bennünk, ha egy róka elől szaladnánk, vagy keresgélne minket a bokrok között. Remélem megérted.

- Persze, nincs ellene kifogásom, az a fő, hogy végre játszhatok valakikkel - örvendezett Vöröske, és már legszívesebben szaladt is volna a réten körbe-körbe, ahol nyúlfiék bakugrást szoktak játszani.

 

 

Előző rész...

Első rész...

A pályázat részletei...

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#3. 2012. április 7. 21:16
Szegény, elnyomott hőscincér! :-))))))))))))))
Balage
#2. 2012. április 7. 13:15
Tetszett ez a rész is.
Remélem, pályázaton kívül is lesz folytatása a mesédnek ;o)
Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Rég múlt idők