Visszaemlékezés

Most, hogy véget értek a jeles napok, olyan érzésem támadt, mintha egy olyan vonaton ülnék, amelyik szigorúan egy irányba halad

 

Most, hogy véget értek a jeles napok, olyan érzésem támadt, mintha egy olyan vonaton ülnék, amelyik szigorúan egy irányba halad és csak egy megállója van, ahová a másodpercek törtrésznyi pontosságával érkezik meg, és indul tovább évről-évre. Ez a „Karácsonyi Ünnepek" nevű állomás. A mindennapi közlekedésnél az ember örül, hogy a technika fejlődésével két állomás közti utazás ideje egyre rövidebb lesz. Ennél a képzeletbelinél ez a gyorsulás figyelmeztetés arra, - mondjuk ki kertelés nélkül, - egy évvel bizony megint öregebbek lettünk! Az utazás ideje - úgy érzem, - mintha fékezhetetlenül másodpercekre zsugorodott volna össze. Fölidéztem magamban, mikor kezdtem tudatára ébredni annak, és vettem észre, hogy ennek a vonatnak én is az utasa vagyok.
Mielőtt belekezdenék kis történetembe, előre kell bocsájtanom; ma is hiszek a magam módján abban a Jézuskában, aki a karácsony szeretetet-hirdető örömét és békességét hozza!
A II. Világháború utolsó, 1944-es karácsonyát - unokatestvéreim társaságában - nagybátyámnál vészeltük át. Nem elírás a vészelés, mert bizony minden pillanatban vártuk, hogy megszólalnak a szirénák, és a fenyegető légitámadás bombazápora elől a ház pincéjébe kell gyorsan levonulni, csalóka menedéket remélve.
A gyerekek egyedül maradva - köztük én is - vártuk a csengettyű hívó szavát. A lányok kíváncsiak voltak, nem átallottak a kulcslyukon keresztül leskelődni. Majd odahívtak engem is, nézzek be én is! Hiába, az élet sokszor megismétli önmagát, gondoljunk csak a paradicsomos őseinkre! A kulcslyukon belesve, egy létrán álló zakót láttam, és egy kezet, amelyikben egy színes üveggömb volt. Rögtön visszahőköltem! Ez nem lehet igaz! A karácsonyfát a Kisjézustól kapjuk! Ez valami tévedés lehet! És az akkori 6 éves fejemmel, magamban hüppögve megfogadtam, ezt a látványt kizárom az emlékeim közül, hogy megragadjon bennem a kisgyerekek számára a semmivel nem pótolható boldog időszak, a Jézuska várása és eljövetele! Ez olyan jól sikerült nekem, hogy 23 éves koromig mindig a zárt ajtók előtt vártam meg a csengettyűzést, az ajtó feltárulását, és az elsötétített szobában a karácsonyfa gyertyával megvilágított képének megpillantását.
Ennek az idillikus kornak, hadd mondjam kicsit ironikusan, a gyerekkoromnak a végét egy új korszak indulása, - szeretett feleségemmel kötött házasságom - vetett véget. Felejthetetlen élmény volt, amikor társbérleti lakásunk függönnyel leválasztott átjáró szobájában a kis, alig 80 cm-es fácskát földíszítettük, és egymást átölelve, halkan énekelve, megkezdtük a „felnőtt" korunkat.
Még egy - emlékeimben nem múló - karácsony jutott az eszembe! Amikor 8 éves koromban megkaptam az első könyvemet: May Károly „Az inka öröksége" című művét. Még ma is, közel két emberöltő távlatából jól emlékszem a kezdő soraira: Korrida de torros! Korrida de torros! (bikaviadal!). A Dél-Amerikában játszódó történet főhőse Jaguár apó volt, aki minden nehézséget és gonoszságot legyőzött, és a példaképemmé vált. A könyv olyan izgalmas volt, hogy megfertőzött az olvasás örömével. Ezután sorra olvastam ki a May Károly könyveket, majd a Verne könyveket, és utána minden érdekesnek tartott művet, - még a kötelező olvasmányokat is!
Lehet, hogy megköveznek azért, amit most mondok: hasonlóan a mai, - az én akkori koromban levő - gyerek számára a hordozható videó és társai helyett, valami jaguárapós könyvet kéne ajándékozni, hogy megismerje az olvasás örömét, és kialakuljon a maga képzeletvilága, ne csak a kegyetlen videojátékok sugallta erőszakképet hordozza magában.
Ma december 27.-e van. Kinézek a „vonat" ablakán, látom, lassan megint elindultunk az új Karácsonyi Ünnepek állomás irányában. Visszanézek. Jaguár apó szikár alakját vélem feltűnni a messzeségben. Gondolatban visszaintegetek neki: Ne búsulj Jaguár apó! Amíg élek, te mindig velem leszel, nem csak gondolatomban, hanem cselekedeteimben is!

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
andor
#7. 2012. december 31. 00:30
Kedves Barátaim!
Roppant boldog vagyok. hogy írásom eljutott hozzátok, és ráéreztetek az üzenetére. Köszönom, hogy meglátogattatok!
Féltem, hogy nem lesz kapcsolatom veletek, mert három napja teljes süket volt az internetem és valami csoda folytán többszöri kisérletrzésem éjfél tájban sikerült! Sok szeretettel Andy
,
Csilla
#6. 2012. december 29. 11:02
A vonat, amin utazunk, azért halad egyre gyorsabban, mert másképp éljük meg az idő múlását, mint gyerekkorunkban.

Báró-val teljesen egyetértek.
Az a kisgyermek, aki nem esti mese olvasás közepette nő fel, pótolhatatlan hiányt szenved. A mesevilágban és a könyvek birodalmában meg tudunk pihenni, és táplálni tudjuk lelkünket, szellemünket.
Fontosak lennének azok a tartalmas irodalmi élmények, amelyek hozzájárulnak érzelmi életünk fejlődéséhez, és példaként szolgálnának. (mint Neked "Az inka öröksége", és Jaguár apó :))

Kedves Andy!
Nagyon tetszik írásod felépítése, az első mondattól az utolsóig.

Milyen jó, hogy Te/ti leírjátok azt, amit én is gondolok.... szeretettel olvastalak:
Csilla
Báró von Shenczky
#5. 2012. december 28. 22:25
Nagyon jó, építő írás. Sajnálom, hogy nem olvasható egy többmillió példányszámú bulvárlapban is. Dehát a tűz nem reklámozhatja a vizet. :) Nekik a nép butítása a céljuk, a jobb szófogadás, és kizsákmányolhatóság érdekében. Gratulálok a pozitív gondolatokhoz!
Answer
#4. 2012. december 28. 19:21
Kedves Andor!
Ez a vonat évről évre sebesebben száguld, nem vetted észre?
Vagy csak nekem tűnik úgy?
Élvezettel ovastalak, mint mindig!
Boldog újévet így előre is!
Barátod: Answer
Mara
#3. 2012. december 28. 18:44
Élvezettel olvastam emlékeidet kedves Andor.
Szeretettel gratulálok és Búék: Mara
Eliza Beth
#2. 2012. december 28. 18:38
Azt hiszem, a mai gyerekekkel is "bikaviadal" lenne megszerettetni az olvasást. Tisztelet a kivételnek, de belőlük jó ember lesz. A közmondás is azt tartja, aki a könyvet szereti, rossz ember nem lehet :-)))))
Szép, hosszú gyerekkorod volt, kedves Andor, és vicces kedvedet máig megtartottad!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek