Viharos május

Viharba sírt gondolatok...

 

 

Felhő-rongyok közül hullatja könnyeit az ég,

éjszaka árnyán gördül a mennydörgés.

Lecsapó villám vakító fénye

új sebet vág szívem szövetébe.

Életünkbe álmokat hazudtunk,

hogy is hihettük, egy lehet utunk,

ha boldogságot egymásnak nem adtunk?

Meglelted, ki neked rendeltetett,

elengedhetnéd hát a kezemet.

Minek őrizni hamis látszatot,

ha fojtanak a körülvevő hazugságok.

Már nem engedik, hogy lássak tisztán,

egyedül kevés vagyok, legyőz a magány,

lépnék, de az ingovány körülfog,

reményem elveszik szárny-szegett angyalok.

Hát mossa el eső, fújja el szél,

hogy én szolgád, s Te uram lehettél.

 

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek