Vergődő sakál próbája

"Érezd át, ha tudod... sok sikert..."


 

 

Mint elázott vergődő vad sakál

úgy van az én nemes-tudós fejtököm

próbálja élelmét, honját meglelni, s megtalál

engem is ez a kültakaró, a folytonos köntösöm

 

Ugat, vonyít, keresné a bizonytalanát

s felveszem én is e lőre, cudar állapotot,

míg tudatosság híján a külvilág adja honát

én-személyem a lélek, és belcsír alapján építi a talapzatot

 

Elrohan, vergődik, eszmélve elbukál,

követem hát e sorsot, talán nem leszek egyedül

ám lelke továbbrobog, s túllép, nem rezignál,

addig cipelem a múltat, s szívem a mélyébe merül

 

Rohan hát, rohan továbbra is a vad sakál,

vergődve bár, de törve is még mindig követem

Nem néz bentre s kintre, csupán falkába áll

azonban e mozzanatot, a lényegét elv(e/é)tem

 

Ugat hát, ugat már újultan vad sakál

én csupán halk nyöszintését visszhangzom

kitörte az útját s szíve újra kalapál

ám én átveszem, s a vad sakál vergődését visszkongom...

 

 

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
tomekk008
#3. 2012. április 22. 16:47
Köszönöm. Igen, mély érzéssel próbáltam írni.
Balage
#2. 2012. április 22. 11:08
Kemény vers. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek