Verejték

hajnali üzenetek

 

szószegett fehér kendő

a fodraidon mandala hulláma

valami tűz tükröz a horizonton

 

szilánkjaid metszenek

faragják reflexeidet

var sem köti

sebeid

képzelgéseid írnak

szavakból körmenetet

 

büszkélkedsz

plejádokból csillagoznak

 

ne csiszold karmaid

kasírozott haragod a piszok

símuljon illatod

seprű már nem zavarja borát

csillám kever opált

lásd fényre döf a múlt

 

védd magad

pajzsodon feszeng igazad

 

pontjaid számlálatlanok

a kis vagy nagy végtelenben

kit érdekel

limesed úgy is határköveden

 

magad és hangod

pontatlan és úttalan

terjed

           

forrásod nem apad

szünetel néha

ha ciklusonként szül

csak kerekasztalt a vélemény

 

de szószegett kendőd elégesd

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek