Vedres- Nagy Ibolya: Lélekmadár

Fer-kai azonos című akvarelljére

 

 

 

Az éléskamra ajtaja nehezen nyílt ki, néhány földre hullt borsó vagy lencseszem szorulhatott alá. Juszti mama elgémberedett ujjakkal tapogatózott a félig üres polcokon. A jégvirágos apró ablakon keresztül nehezen hatolt át a lemenő nap fénye. Néhány összetöppedt alma és egy kis tál dió közt aztán végre megtalálta azt, amit keresett. Két kézzel kapott a karcsú, literes üveg után. A gyér fénybe összehunyorított szemmel vizsgálgatta a palack alján megcsillanó négy-öt ujjnyi folyadékot. - Még vagy három évről maradhatott itt ez a kis pálinka, mikor a Józsi gyereket kifizettem a kertásásért. Már akkor is darabban volt, mikor őt kínáltam belőle. De jó, hogy akkor mind meg nem itta a Józsi! - így morfondírozott magában, és már indult volna vissza a szobába, mikor észrevette, hogy az almák mellett még valami fehérlik. Közelebb lépett a polchoz. Tömzsi, fehér viaszgyertyát fedezett fel a legkisebb almához szorulva. Gyorsan felkapta, és visszacsoszogott a szobájába.

 Odabent már erősen sötétedett. Juszti mama tapogatózva kereste a villanykapcsolót, reménykedve felkapcsolta. A szoba továbbra is félhomályba burkolózott. Reggel óta hóvihar tombolt odakinn. - Ma már ezt meg nem javítják - gondolta beletörődve az öregasszony. - Az utolsó darab fámat már tegnap eltüzeltem, mára ígérte a tanyagondnok, hogy hoz pótlást. Hát ezen az úton kinek van kedve útnak indulni. Pedig milyen jól esne most egy forró tea ebben a jéghideg szobában.

 A pálinkás üveget magához szorítva előkereste a legmelegebb bolyhos takarót a szekrény aljából. - De jól jön most ez a takaró, Annuskámék hogy eltalálták, mit vegyenek nekem nevem napjára! - gondolta megnyugodva, és elégedetten telepedett le a kissé már megkopott huzatú, de kényelmes foteljába. Köténye zsebéből előkereste a gyufát, de elgémberedett ujjaival csak másodszori próbálkozásra sikerült meggyújtani a gyertyát. A kis asztalkán biztonságos helyet keresett a kis lobogó lángnak egy használaton kívüli hamutartóban. Kényelmesen elhelyezkedett, beburkolózott a takaróba, és szájához emelte a pálinkás üveget.

Nemigen élt ő szeszes itallal fiatalabb korában sem, de mióta magára maradt, már csak akkor nyújtotta nyelvét egy-egy pohár borba, ha valami ünnep adódott. Pálinkát meg már az idejét sem tudta, mikor ivott utoljára.

Az első kortytól erősen megrázkódott, nyelvét, torkát csípte az erős ital. De a másodiknál már jóleső melegség járta át a testét. Enyhe bódulatot érzett, és megnyugodva elkortyolta a maradék pálinkát. A takaró alatt lassan a kis lába ujjától kezdve a válláig kellemes meleg járta át a testét. Még jobban maga köré csavarta a bolyhos plédet, szemei lecsukódtak. Már félálomban volt, mikor egy hirtelen mozdulattal kissé föntebb húzta magán a takarót. A takaró lelógó merev széle felborította az asztalon égő gyertyát. A láng először csak az asztal csipketerítőjét nyaldosta, de hamarosan lángra kapott egy ott heverő újság. Az újság lángjától a takaró széle is meggyulladt. A felcsapó lángok beborították az alvó asszonyt. De Juszti mama akkor már csak gyönyörű álmára figyelt.

 Egy szépséges kertben sétált. Bár a nap már lebukni készült, sugarai mégis melengetőek voltak. A kert bokrai, fái bíborszínt öltöttek. A rózsalugas hófehér rózsái mély lila színben pompáztak. Tarka tollú madarak kerestek éjszakai nyughelyet a fák sűrű lombjai között. Juszti mama gyönyörködve nézett az izzó napkorong felé. Egy kiterjesztett szárnyú, kék madár röptét figyelte kitágult szemmel. Melléből lassan felszakadt egy megkönnyebbült mély sóhaj...

 A behavazott dűlőúton akkor fordult be egy fával megrakott kisteherautó. - Elkéstünk Jani! -kiáltotta a sofőr. De Jani csak ült dermedten, mindkét kezét a szélvédőre tapasztva. Kimeredt szemmel nézte a lángokból felszálló, különös fényben úszó, kitárt szárnyú madarat.

 

 

 

Kép forrása

A játék részletei...

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
dezsoili
#7. 2012. február 22. 23:09
Nagyon megható! Drámaian aktuális téma! Gratulálok!
Fer-Kai
#6. 2012. február 21. 21:11
Nekem is az tetszik, ahogy a végén realizmusból átvált misztikába:
már-már tűzmadárként száll fel a lélekmadár - tűzből tűzbe.

(Szombaton én jövök: egy kis mesével Ibolya első mandalájához.)
Gandalf
#5. 2012. február 21. 16:44
A vége szenzációs, gratulálok.
Juhász Kató
#4. 2012. február 21. 14:25
Megható írás, és nagyon szomorú, hogy nem volt elég tüzelője szegény asszonynak.
A belülről való melegítés végzetes helyzetet is teremthet.
Érdekes megközelítése a kép mondandójának.
Balage
#3. 2012. február 21. 11:18
Nagyon jó írás.
Grat!
Eliza Beth
#2. 2012. február 21. 09:11
Szép. És nagyon aktuális. Valószínűleg vannak többen is ezen sorsra ítélve...
Szegény Juszti mama ha tudta volna, hogy alkoholt csak módjával... amíg melegít, de még nem kábít....
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek