Vedres- Nagy Ibolya : Régi idők sulija

Divat

 

 

A divatos öltözködés bármely történelmi korban fontos volt bármelykorú ember életében, de a 14 és 18 éves korosztály számára biztosan a legfontosabb dolgok közé tartozott mindig is.

A mi édesanyánk még a harmincas évek végén volt tanulólány egy budapesti női ruha szalonban. Itt nem csak a szabás-varrás csínját-bínját sajátította el, hanem az ízléses öltözködés fortélyait is. Tanulóévei elején gyakran kellett az elkészült ruhakölteményeket házhoz szállítani a jómódú megrendelők részére. Később már a szalonban bíztak rá kisebb munkákat, és aztán szép lassan ő is megtanulta a szabásminták elkészítését és egyedül varrta a divatos öltözékeket.

A régi fényképeken kivétel nélkül a legdivatosabb ruhákban pompázik a kis varrólány. Olcsó anyagokból ugyan, de annál nagyobb szakértelemmel lemásolva az akkor éppen legdivatosabban öltözködő színésznők ruháit, mindig az első divat szerint tudott öltözködni. Karádi frizurával látható ezeken a képeken, hacsak nem takarja dús, göndör, szőke haját az akkor nagyon divatos masnis turbánkalap.

Mi a húgommal szabásminták, divatlapok, ruhaanyagok és egyre több, modernebb varrógép között nőttük fel. Pedig édesanyánk soha nem gyakorolta varrástudományát iparszerűen, egész életében háztartásbeli volt. Nekünk, saját magának, néha ismerősöknek szívességből szabott, varrt csupán.

Gyerekkoromban még nagyon kevés szép készruhát lehetett kapni az állami üzletekben. De mi, akkor is nagyon helyes, divatos kis ruhácskákban járhattunk. Sokszor ugyanabból az anyagból varrt édesanyánk nekünk is ruhákat, amiből saját magának is. Ez akkoriban nagyon divatos dolog volt.

Így mire gimnáziumba kerültem, már én is eléggé jártas voltam a divat világában. Kis korom óta járt nekünk az Ez a divat nevű magyar divatlap, és a német Burda magyar nyelvű változatát is mindig megvette édesanyánk. Ez már nagyon korán szép, színes lap volt akkoriban is és volt benne mindig egy terjedelmes szabásminta melléklet. - Ma már 16 nyelven, 86 országban jelenik meg a híres divatmagazin.

 

A moziban, TV-ben látott filmekben is mindig aprólékosan megfigyeltem a színésznők ruháit, cipőit, táskáit, kiegészítőit. 13 éves koromtól kezdve már elég gyakran magam terveztem, rajzoltam le az áhított öltözékeket. Ennek alapján készített édesanyám szabásmintát, és varrta meg nekem a megálmodott ruhákat. Sok, szép klubdélutánra, házibulira készült ruhámra emlékszem vissza. Hetedikes-nyolcadikos koromban nagy divat volt a rövid ujjú fekete blúz, tarka - térd alá érő - nagymintás bő szoknyával. Alatta kikeményített, fodros, csipkés, fehér alsószoknyát viseltünk. Derekunkon elől egymásba csúsztatható fémlapokkal záródó széles gumiövet csatoltunk. Csak nagyon karcsú derekú lányoknak állt jól, mert a gumiszalag könnyen összesodródott, ha nem tudott tökéletesen illeszkedni a derékra. Gimnazista koromban is megmaradt még egy ideig az alsószoknya- viselet.

Általában a kék különböző árnyalataiból választottam a ruhaanyagok közül. Nagy, fehér pikégallérból, továbbra is széles, szoros övből - ami legtöbbször a ruha anyagából készült - és bő, lábszárközépig is leérő bő szoknyából állt egy-egy „buliruha". Dirndli ruhám is volt, és virágkosármintás taft táncruhám. Az utóbbit a pesti Dózsa György Gimnáziumból jött vendégek látogatására rendezett bálon viseltem.

Nagyon sok kedvenc, otthon készült ruhám volt, de legjobban egy piros-fehér csíkos nyári ruhámra emlékszem vissza. Ennek a ruhának az eredetijét a TV-ben láttam meg. Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom című színdarabjában viselte Váradi Hédi. Mira szerepét játszotta a darabban, egy fiatal, erdélyi lányt, partnerét Gábor Miklós alakította. Több jeleneten keresztül is láthattuk ebben a ruhában. Később a Film Színház Muzsika című lapban is megjelent néhány fotó, melyeken kedvenc színésznőm ezt a ruhát viselte. Így vettünk mi is egy hasonló, piros, fehér csíkos ruhaanyagot kartonból. Az egyszerű anyagból készült ruha különlegességét a csíkok elrendezése adta. A felső rész keresztben csíkos volt. A szoknyarészt viszont nagy gonddal kellett összeállítani. Nagy négyzeteket vágott ki édesanyám az anyagból, majd úgy varrta azokat újból össze, hogy az egyik négyzetben függőlegesen, a másikban vízszintesen legyenek a csíkok. Így tulajdonképpen a szoknyarész nagykockás lett, amit a váltakozó csíkok adtak ki. A szoknya természetesen jó bő volt, alsószoknyás. Nagyon boldogan és büszkén viseltem aztán ezt a ruhát több nyáron át is.

Hordtam azért készen vett ruhákat is. Főleg blúzokat és nadrágokat vettünk üzletekben, vásárban. Általában Kiskunfélegyházára jártunk át vásárolni busszal, ott kicsit nagyobb volt a választék. Mikor harmadikos korunkban divat lett a trapéznadrág, Ircsyvel elmentünk Juhász Pista édesapjához, aki jó hírű férfiszabó volt. Ő alkotta meg nekünk aztán a nagy feltűnést keltő trapéznadrágunkat. Bár én úgy emlékszem, nem találtam elég bőnek a nadrágszárat a TV-ben látott nadrágokhoz képest.

A fürdőruhákat szintén boltban vettük. Nagy divat volt az egybe részes, kis fodros szoknyás, színes mintás kartonból készült fürdőruha. Széles karimájú szalmakalappal viseltük. Gyorsan divatba jött a bikini is, nem túl pici nadrágocskával - ezen is gyakran volt fodor - és szivacsos melltartórésszel Az utóbbi csak szárazon volt esztétikus. Ha kijöttünk a vízből, csurgott belőle a fürdés közben felszívódott víz. A hatvanas évek elején jött divatba a gumiból készült, lábujj közötti pántos strandpapucs. Szingapúri papucsnak, vagy röviden csak „szingának" neveztük. Strandtáskákat viszont már egész helyeseket lehetett kapni vászonból, vagy szalmából készülteket. A fiúk strandöltözékét a kis háromszögletű „fecske" becenevű fürdőnadrág jelentette. Oldalán kis zsinóros megkötő volt. Ha ez beleakadt valamibe- mondjuk a hinta ülésének láncot rögzítő kapcsolójába-előfordult, hogy viselője a pici ruhadarab nélkül szállt le a hintáról.

 A negyedik osztály előtti nyáron sikerült egy kecskeméti áruházban színes, nagymintás hosszúszárú nyári nadrágot beszerezni. Még rövid, combközépig érő, szintén nagymintás fürdőköpenyt is kaptunk hozzá. Ezekkel az akkor nagyon ritkaságszámba menő ruhadarabokkal nem kis feltűnést keltettünk húgommal a szigligeti táborban, főleg, hogy a színes hosszúnadrághoz mindig viseltük a vörös színű úttörőnyakkendőt is.

Sportruházatban még nem lehetett divatról beszélni. Tornaórán lányoknak kék tornadressz volt a viseletük, fehér gumiövvel. A változatosságot az jelentette, hogy néha fekete színű dressz is megjelent a kínálatban. A fiúk fekete klottnadrágot vettek fel tornaórára fehér atlétatrikóval. Edzőcipő még nem létezett, olcsó kis vászonból készült gumitalpú cipő volt a tornacipő, „dorcónak" becéztük. 

A pulóvereket, kardigánokat néha készen vettük, máskor kötettük. A hatvanas években sokan otthon vállaltak gépi kötést. Mi Nusi nénivel kötettünk, aki eredetileg rövidáruboltot vezetett, majd nyugdíjazása után otthon kötögetett. Nagyon szeretettem a püspöklila készen vett kardigánomat, amit rendkívül divatosnak tartottam akkortájt. De a legkedvesebb pulóverem a piros twist-pulóverem volt. Akkor dúlt a nagy twist láz, és ezt a táncot igazán csak twist-pulóverben volt menő dolog táncolni. Ennek a divatos pulóvernek a V alakú nyakkivágás adta meg a jellegét. Hosszú, vagy háromnegyedes ujja volt, bő szabása, és csípőt takaró hossza. Fiúk, lányok egyaránt boldogan viselték. Az enyémet egy majsai vásárban vettük, nagyon szerettem, hordtam, míg ki nem ment a divatból.

Kabátot is boltban vettünk. Volt egy kék kockás, kerek galléros szövetkabátom, és egy kapucnis, kukacgombos is. De a legemlékezetesebb az eperszínű, már igazán nagylányosnak számító, hosszú kabátom volt. Még a tél beállta előtt megvettük Majsa egyetlen, kabátokat is árusító ruházati boltjában. Újságoltam is Ircsynek boldogan. Pár nappal később ő is kapott egy új kabátot, de neki Félegyházán vette meg az anyukája. Elmesélte, milyen, de valahogy egészen másmilyennek írta le, mint amilyen az én kabáton volt. Így én egyáltalán nem gyanakodtam. Csak mikor aztán hidegre váltott az idő, és mindketten felöltöttük az új darabot, kiderült, hogy teljesen egyforma télikabátunk van. Csak a gombok különböztek a kabátokon. Így aztán egészen a negyedik osztály végéig egyen kabátban jártam a legjobb barátnőmmel.

Elsősök lehettünk, mikor divatba jött a ballonkabát. Persze, hogy mindenki abban akart járni. Kaptam én is egyet hamarosan. Finom zöldet, gallérján tűzöttet, divatos szabásút. Húsvétra már fel is vehettem.

Az iskolában tanítás alatt nem divatoztunk. Kötelező volt az iskolaköpeny télen-nyáron. Mivel a ruháim mellett az iskolaköpenyeimet is édesanyám varrta, így többféle anyagú és fazonú köpennyel büszkélkedhettem. Az első években jó időben még az iskolaköpeny alatt is alsószoknyát hordtunk, hiszen a bő szoknyás, szoros övvel összefogott iskolai öltözék így lett csinos és divatos. Télen azonban vastag pulóvert és mackónadrágot vettünk alá. Az alatt pedig barna színű patentharisnyát viseltünk. Harisnyanadrág még nem létezett. Melegen kellett öltözködni, hiszen egyetlen fekete széntüzelésű vaskályha melegítette a nagy osztálytermet.

 Első években a diáksapka is kötelező volt. A bevezetőben már írtam róla, hogy mivel ünnepnapokon is hordani kellett, így olyankor igyekeztünk a jól feltupírozott frizuránk alá úgy elrejteni a sapkát, amennyire csak lehetett. Sálat, kendőt csak október közepétől kora tavaszig hordhattunk, divatos sapka vagy kucsma viselése csak a hatvanas évek közepétől kezdődött.

Az alsószoknyáról már írtam, most lássuk, milyen fehérneműt viseltünk. Nagy divat volt a csipkés selyemkombiné. Persze, ezt csak ünnepi alkalommal, szép ruhák alá vettük fel, és csak úgy 16 éves korunk táján kaptuk meg az első ilyen nőies darabot. Addig pamut fehérneműt hordtunk, ezek fehér vagy rózsaszínűek voltak. Nem volt divat melltartó nélkül járni, és nem is illett. Így amint kezdett nagylányos formánk lenni, meg is kaptuk ezt a fontos fehérneműt. Pamutból vagy fényes szaténból készültek ezek a fontos ruhadarabok. Mivel az akkori filmsztárok, Sophia Loren, Gina Lollobrigida, vagy Brigitte Bardot és a legnépszerűbb magyar filmszínésznők közül is legtöbben jelentős kebelmérettel rendelkeztek, nagy kereslete volt a drótmerevítős, szivacsbetétes melltartónak a diáklányok között is. Nem volt még kapható Magyarországon harisnyanadrág. Ezért harisnyatartót kellett hordanunk már gyerekkorunkban is a vastag, meleg patentharisnyához. A harisnyatartó ma már szexis ruhadarabnak számít. Akkor is az volt a csipkés, finom anyagból készült változat. Volt, aki harisnyagumit viselt helyette. Ez a combot elszorító kínzóeszköz még le is csúszkált, harmonikássá téve ezzel a harisnyát. A harisnyatartók sem voltak túl kényelmesek. A derékon kapcsolódó alkalmatosságon négy csat tartotta a harisnyát. A csatok nyomot hagytak a bőrünkön, és nem is tartották mindig túl feszesen a harisnyát. A legtöbb akkor divatos harisnyán hátul egy-egy csík volt. Ezek a csíkok optikailag vékonyították ugyan a lábat, így formásabbá varázsolták, de rendszerint elcsúszkáltak, elferdültek. Nem győztük egyenesre igazítani. A divatos harisnyák selyemből vagy nylonból készültek. Nagyon gyakran leszaladt rajtuk a szem. Mivel ezek a vékony harisnyák akkor még elég drágák voltak, nem dobhattuk el a leszaladt szemű harisnyát. Szemfelszedőnőhöz vittük. Nagyobb városokban áruházakban ültek kis fülkékben a szemfelszedő nők, mi a Lenin utcában lakó Lőrinc nénihez vittük. Az őszi-tavaszi szezonban ő naphosszat a gépe mellett görnyedt, és nekünk rendszeres programunk volt, hogy felkeressük őt. Egymást váltva vittük harisnyáinkat a szemfelszedésre, hogy újra felvehessük megint legalább egy alkalomra.

Gyerekkoromban még gyakran csináltattak nekem szüleim cipőt, szandált cipésznél, kötött pacskert nagymamám a lábamra, vagy faragtak teknővájó cigányemberek kis klumpát a méretemre, amit a pacskerra vettem fel, ha ki akartam menni a szobából a sáros udvarra. Az ügyes cipészeknél katalógusból választhattuk ki a divatos lábbeliket. Mire gimnazista lettem, már elég nagy választék volt a majsai cipőboltban is, és el-eljártunk a környező városokba kész cipőket vásárolni. Volt is egy szlogen akkoriban, amit mindenki ismert: "Cipőt a cipőboltból!"

Iskolába ősszel, tavasszal papucscipőkben jártunk, télen pedig hosszúszárú cipőket, bakancsokat, bokacsizmákat hordtunk. Nem lehetett nálunk még divatos, hosszúszárú női csizmákat kapni. Nyáron viszont már viselhettünk divatos szandálokat, és utcai papucsokat. Ezekből már elég nagy volt a választék. Az ünnepi viselet a magas sarkú cipő volt. Általában 14 éves korunk táján kaptuk meg az első magas sarkú cipőnket. Akkorra már megtanultunk benne járni, mert kislány korunk óta buzgón gyakoroltuk a járást édesanyánk magas sarkúiban. A magas sarkú cipők tűsarkú, tű orrú változatának divatja pont a középiskolás éveink végére esett. Csinosak voltak ezek a cipők nagyon, meg a mi lábaink is benne a bő szoknyák alatt, de az ortopédusok már akkor is rosszallóan csóválhatták a fejüket ezeknek a cipőknek láttán. Egy-egy átmulatott, átbulizott este után egész éjjel fájtak a lábujjaink, és görcs állt a lábikránkba. Talán ez a mostani divatos cipőknél sincs másként.

 Szépítkezni is szerettünk. Az alsóbb osztályokban főleg pattanásainkat kezelgettük házi módszerekkel. - Kozmetikus még nem volt Majsán. - Néha pakolásokat tettünk fel uborkából, élesztőből, tojásból és más természetes anyagokból kevertünk össze szépítő masszát. Sminkszereket nem nagyon használtunk, kis púdert, kevés rúzst kentünk a szánkra, ezt is inkább felsőbb éves korunkban. Negyedikben divatba jött a nagyon halvány, majdnem fehér szájrúzs. Ha azt feltettük, arcbőrünk barnábbnak tűnt, bár úgy látszott, nincs is szánk. Arcunkra, ha kiszáradt a bőrünk, babakrémet, jobb esetben lapos, kék fémdobozban kapható Nivea krémet tettünk. A másik népszerű krém a Caola volt, ezen a márkanéven pipereszappan is létezett. A testápolást a szappanos mosakodás jelentette. Nagy divat volt a barna bőr nyáron, de a bergamottos napolajon kívül még nemigen volt más napozószer. Vagy a patikában készíttettünk valamilyen krémet, vagy az arcunkra használt Nivea krémmel napoztunk. De az utóbbi elég drága volt ahhoz, hogy nem csak az arcunkra kenjünk belőle.

Ünnepi alkalmakra kölnit is használtunk, legnépszerűbb az Opera és a még ma is kapható levendulaillatú 4711 nevű kölni volt. Bulikra, bálokra a fiúk is tettek fel kölnit magukra. A kölni ráizzadt tánc közben a tenyerükre. Ruhánk derekán, ahol a fiúk tánc közben egyik kezüket tartották, a bál végén nedves, sokféle férfi kölnitől illatozó folt ékeskedett.

Nagy gond volt, hogy nagyon sokáig semmiféle izzadság gátló szert nem lehetett kapni. Aztán egyszer híre ment, hogy Bíró bácsi drogériájában beszerezhető egy barnás színű folyadék, amit a hónaljra ecsetelve izzadság gátlónak lehet használni. Fogyott is rendesen, de igazi hatása nem nagyon volt. Később már lehetett nála kapni a kis rózsaszínű rudacskát, a Nettodort. Ennek már kellemesebb volt az illata, és tornaórakánok is jó szolgálatot tett. Használtuk is rendszeresen.

Elsőben még sok lány hosszú hajat viselt, amit copfba font, vagy lófarokba kötött. Aztán hirtelen divatba jött a rövid, „tépett" frizura. Én mindig László nénivel, a kedvenc fodrásznőmmel tépettem meg, ritkítattam ki az akkor még nagyon dús hajamat, mert igazán csak így mutatott jól a tépett fazonú frizurám. Az ilyen módon megtépázott hajunkat aztán otthon a fekete tupír fésűvel újra jó dúsra tupíroztuk. Már volt jó ragacsos hajlakk is, azzal, ha jól beszórtuk, merev búraként ült fejünkön a frufrus vagy az elől kettéválasztott divatos frizura.

Hajat nem festethettünk, de persze, mi is szerettünk volna változtatni a hajunk színén kicsit. Lehetett akkoriban kapni egy Zauberton nevű hajszínezőt, amivel ha bemostuk a hajunkat, különböző új árnyalatokat kaphattunk tupírozott frizuránkra. Harmadikosok voltunk, mikor a Beatles együttes zenéje hozzánk is eljutott. Fiúk, lányok próbálták utánozni a gombafejűek frizuráját. Fésültem én is magamnak egy ilyen frizurát, és a Zauberton gesztenyés árnyalatával bemostam hozzá a hajamat. Kissé vörösesre sikerült. Kedvenc, fiatal tanárnőm félre is hívott másnap az egyik tízpercben, és azt javasolta, hogy talán inkább kamillateás bemosással próbálkozzam hajszínváltoztatás céljából, az jobban illik a szőke hajamhoz. Negyedikre aztán divatba jött a „tupír konty."

A tablóképünkön és a ballagási képeken már sok lány ilyen frizurákkal látható. Előnye volt ennek a frizurának, hogy viszonylag rövid hajból is el lehetett készíteni a tupírozás segítségével.

A lányok frizuráját nem nagyon szabályozta a házirend, még az úgynevezett „csutak" frizurát is viselhettük. A középhosszú hajunkat két oldalt copf helyett hajgumival két kis csutakba fogtuk össze. Homlokunkba hosszú, egyenesre vágott frufrut fésültünk. Ha ez már a szemünkbe is belelógott, Univerzális tanárnő nem hagyta szó nélkül, így az ő óráin hullámcsattal félre tűztük a túl hosszú frufrut. Nem örültünk, ha ezt kellett tennünk, mert sokszor a pattanásainkat próbáltuk leplezni ezzel a hajviselettel.

 

A fiúkkal szigorúbbak voltak tanáraink. Sem öltözködésben, sem frizuraviseletben nem különbözhettek egymástól. Iskolában a nadrág-pulóver összeállítást viselték, de gyakran hordtak zakót is. Rendezvényeken pedig minden fiú öltönyben jelent meg. A divatos öltözködést náluk egyedül az akkor divatba jött ballonkabát, és dzseki jelentette. Rövidre vágott, hátrafésült hajat kellett viselniük, véletlenül sem növeszthették le még a tarkójukra sem, mert akkor azonnal borbélyhoz küldték őket. Aztán mire negyedikesek lettünk, enyhült a szigor kissé, és a fiúk is divatosabb frizurával ballaghattak.

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Violet
#6. 2012. január 11. 17:55
Lányok! Köszönöm, hogy olvastatok!
Eliza Beth
#5. 2012. január 10. 18:19
Azt a mindenit! Ez aztán egy összefoglaló! Én kicsit későbbre vagyok datálva :-))) de sok minden ismerős belőle...
Döme Zsuzsa
#4. 2012. január 10. 16:56
Mindent magam előtt láttam olvasás közben, s a divatos holmik legtöbbjét magam is viseltem. (Mi itt Vas megyében "dorgó"-nak mondtuk a tornacipőt). Az aktuális ruhadivat alapján úgy tippelem, hogy egy-két évvel lehetsz mindössze idősebb nálam. Vagy tévedek? (Én 1951-es születésű vagyok).
Élmény volt olvasni ezt a néprajzi fogantatású igényes szépirodalmat. Jó, hogy eszébe jutott végre valakinek, hogy hitelesen tudósítson a hatvanas évek divatjáról, szokásairól.
katuska
#3. 2012. január 10. 15:47
Csibikém,öröm volt olvasni!
Juhász Kató
#2. 2012. január 10. 10:53
Nagyszerű, részletekbe menő visszaemlékezés.
Abban az időben a lányok nagyon nőiesen öltözködtek. Csodálatos szép ruháink voltak.
Köszönöm, hogy felidézted a keményített alsószoknyát - én lisztből főztem a keményítőt, mert hatásosabb volt, mint a boltban kapható.
Volt egy királykék alapon aranysárga csíkos ruhám, szűk felsőrész nagyon bő szoknyával, ezt ha felvettem, mindenkinek megakadt rajta a szeme.
A twist pulóver, taft szoknya, gumiöv, az illatszerek, - mind mind szép emléket idéznek.
Köszönöm, hogy olvashattam írásodat.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek