Vasalt ingek árnyékában(4)

Hat óra körül járt az idő, mikor az előadások végeztével némi ásítást elnyomva, elgémberedett tagjainkat nyújtóztatva, kisodródtunk a tömeggel az utcára.



- Szép napot a hölgyeknek! - köszöntek ránk újdonsült ismerőseink. Önök is befejezték mára? Mert mi igen.
- Ha már a véletlen megint így összehozott bennünket - tréfálkozott Stefi -, akkor tegeződjünk. Mert ez már biztos nem véletlen.
- Nagyon szívesen! - állt rá rögtön az idősebb.
- És még egy apróság. Nagyon szégyellem, tudom, egyszer már bemutatkoztunk, de őszintén megvallom nem emlékszem a nevetekre.
- Kölcsönös! - nevette el magát a fiatalabb. - Gregori Leporino vagyok, röviden Greg.
- Engem meg Cris-nek szólíthattok. Cristian Canuto a nevem.
Mi is érthetővé tettük a mienket, és megegyeztünk abban, hogy mind a négyünk egészségének jót fog tenni, ha sétálunk egy nagyot, és gyalog megyünk a szállodáig.
Stefi elmesélte a recepciós kalandunkat, kísérőink jó humorúak voltak, megtoldották a történteket egy-két mókás variációval.
A járda csak egy ideig volt olyan széles, hogy jóízű nevetgéléssel egymás mellett haladjunk, utána Cris Stefi mellé csapódott, én meg Greg oldalán maradtam. Érdekes volt beszélgetni vele, témaként egyáltalán nem hozakodott elő a szakmájával, mint általában a legtöbb ember. Hamar kiderült, hogy sok közös érdeklődési területünk van, és a kortárs irodalom terén is egyezik a véleményünk, hasonló az ízlésünk. Beszélgetés közben gyakran felejtette rajtam a szemét, és éreztem, hogy Greg átható pillantásai sokkal többről szólnak, mint egy sima beszélgető partner irányába tanúsított figyelem, de érdekes módon nem zavart. Nem éreztem tolakodónak, kedves és szimpatikus volt. Mikor a szállodához értünk kezet csókolt. Ettől viszont nevethetnékem támadt, de ügyesen elfojtottam.
A hotelszobába érve Stefi rögtön lefoglalta a fürdőt, én meg végigdőltem az ágyon, végtelenül fáradtnak éreztem magam. Tegnap este későn feküdtem, ma hajnalban keltem, elég volt letennem a fejem, elaludtam. Már sötét volt, mikor felébredtem, valószínűleg az ajtózár kattanására, résnyire nyitott szemhéjam alól Stefit láttam belépni, üdén, vidáman. 
- Felébredtél? - kérdezte, mikor észrevette, hogy figyelem. - Jól elaludtál, felhoztam a vacsorádat.
- Kösz, rendes vagy. Hová készülsz? - céloztam öltözékére.
- Sétálni Cris-szel. Egy kardigánért jöttem fel, mert hűvösödik. Jó kis társaság van lent a téren, nincs kedved csatlakozni? 
- Nem igazán.
- Van itt nem messze egy éjszakai mulató, hamarosan kinyit, azt mondják jó a zene és remek a táncparkett. Sétálás után odamegyünk, Cris meghívott téged is.
- Ugyan, ne bohóckodj! 
- Nem bohóckodok - nézett rám komolyan. - Greg egészen el van szontyolodva, hogy nem jöttél le. 
- Stefi! - kiáltottam rá, hogy hallgasson el.
- Stefi, Stefi! - utánzott. - Miért, összedől a világ, ha eljössz velünk egy zenés szórakozóhelyre? Melyik jogszabály írja elő, hogy férjes asszonyoknak tilos táncolni? Mikor táncoltál utoljára? Az esküvődön?
- Lehet - kutattam az emlékeim között. - Lehet, hogy az esküvőmön.
- No jó! - enyhült meg Stefi. Nem piszkállak. 
Eltűnődtem. Tényleg. Hát mi rossz van abban, ha elmegyek velük? Az idejét sem tudom, mikor táncoltam utoljára, pedig valamikor nem volt olyan hétvége, hogy Stefivel el ne mentünk volna valahová. Úgyis terveztem erre a pár napra egy kis igazi kikapcsolódást. Egy kis „nem gondolok a férjemre" programot. Itt a lehetőség, ne éljek vele? Ráadásul Greg tényleg nagyon szimpatikus, a jelek szerint én is neki. Táncolunk, beszélgetünk, nevetgélünk.
- Tudod mit? - szóltam Stefi után, még mielőtt becsukta volna maga mögött az ajtót.
- Mit? - lépett vissza.
- Megyek veled! Rendbe teszem magam, megvársz?
- Meg, de nem itt, hanem lent. Elmondom Greg-nek, addig is hadd örüljön. Mennyi idő kell, hogy elkészülj? 
- Zuhannyal, sminkkel együtt egy negyed óra. Megfelel? - pattantam fel az ágyról.
- Meg hát! - nevetgélt. - Várunk!
Dobott felém két-három puszit, és kacarászva elszáguldott.
Elszántan indultam a fürdő felé, és feltoluló kérdéseimre felelgettem.
Én most flörtölni indulok? Igen! Szabad ilyet? Még nem flörtöltem senkivel.
Miért ne próbálnám ki, miért hagynám futni a lehetőséget? Éljünk a mának!
És ha lesz belőle egy egyéjszakás kaland? Hát akkor lesz belőle! Ideje megtapasztalni, hogy nem csak Edi létezik a világon.
Élveztem a testemen végigcsorgó vizet, és biztosítottam magam arról, hogy nekem ez jár. 
A törölközővel jól megdörzsöltem a hajam, hogy hamarabb száradjon, aztán magam köré tekertem, és mivel még nem csomagoltam ki, a bőröndhöz léptem ruhát keresni.
Felnyitottam a tetejét és hüledezve szedegettem ki belőle a holmikat. Döbbentem bámultam a bőröndöt és tartalmát, gondolatok, emlékképek cikáztak az agyamban. Csak álltam ledermedve nem tudom meddig, bizonyára sokáig, mert egyszer csak Stefi reklamáló hangjára riadtam.
- Hol maradsz már ennyi ideig? 
A bőröndömre és az ágyra kipakolt holmikra mutattam. 
A látványtól megszeppenve lépett közelebb, és ölelte át a vállamat. 
- Mik ezek? - bámult rájuk.
- Nem látod? Vasalt férfiingek, vasalt gyereknadrágok férfi atléták és gyerek pólók.
- Normális vagy? Miért hoztál el ilyesmiket? És hol vannak a ruháid? 
Először idétlen nevetéshez hasonló hangok törtek ki belőlem, ami aztán hisztériás hahotázásba torkollott.
- Hát nem érted? - csukladozott a hangom - Tegnap este fáradt figyelmetlenségemben nem a saját ruháimat raktam a bőröndbe, hanem azokat, amiket Edi és Aldo számára kivasaltam. Az enyéim mind otthon maradtak a nappali asztalán. Nincs mit felvennem!
Eleredtek a könnyeim, rázott a zokogás.
- Érted? Nincs mit felvennem, mindenemet otthon hagytam! 
- Semmi baj, nyugodj meg! - vigasztalt Stefi - Találunk valami megoldást. 
Csak a fejemet ráztam ,és nem csitult a sírás.
- Mindenemet otthon hagytam! A ruháimat, az eszemet, a szívemet, az egész ostobán szervezett életemet! Mert otthon kellett hagynom! - bőgtem tovább. - Érted ezt?
- Hát persze! Fáradt voltál. Tévedés történt. Bárkivel előfordul.
- Nem! - néztem rá könnyes szemmel. - Azt hiszem nem történt tévedés. 
Stefi vállára borultam, lassan elapadtak a könnyeim, megnyugodtam.
- Menj csak - mozdultam meg egy idő múlva -, ne várasd meg Cris-t. Mondd meg, hogy sajnálom...
Hallottam az ajtózár halk kattanását. 
Belebújtam Edi egyik vasalt ingébe, beleszippantottam Aldo illatos pólójába. Valahol a lelkem mélyén már tegnap este gondoskodtam arról, hogy ne kövessek el ostobaságot. 
Valami végtelen nyugalom és békesség költözött belém.

 

 

 

Előző rész

Első rész


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
béka
#10. 2011. április 29. 21:33
Köszönöm elfogadó szelídséged, Kedves Answer!
Mindig örömömre szolgál, ha nálam jársz.
:-))
előzmény: Answer hozzászólása, 2011. április 29. 20:45
béka
#9. 2011. április 29. 21:32
A "háziasszony" öröme, ha evés közben jön meg az étvágy. Ilyen formám a telhetetlenség bocsánatos….:-))
Köszönöm, hogy olvastál, Kedves Eliza Beth!
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. április 29. 18:09
Answer
#8. 2011. április 29. 20:45
Én csak elolvastam, és élveztem, a többit rád bízom kedves Béka.
Gratulálok, szeretettel: answer
Eliza Beth
#7. 2011. április 29. 18:09
Én sem ezt vártam, de jó így is. Jó lenne más befejezéssel is. Tetszett a levezető is. De várnám a folytatást is.
Telhetetlen vagyok!?
Balage
#6. 2011. április 29. 14:51
Köszi a válaszokat és a kívánságot. :D

Kissé megnyugtattad háborgó lelkivilágom levezetőddel ;o)

Szép napot neked is!
előzmény: béka hozzászólása, 2011. április 29. 14:39
béka
#5. 2011. április 29. 14:40
Köszönöm Neked!

Igyekszem! :-))
előzmény: Emmike hozzászólása, 2011. április 29. 13:13
béka
#4. 2011. április 29. 14:39
Hááát, már csak ilyen nyitott vagyok….:-)...befejezetlen mondat.

Levezető, Balázsnak szeretettel!!

Szóval jól rátapintottál a mozijegyre.
Nem csupán az esti fáradt figyelmetlenség volt az oka a ruhacserének, ez egy öntudatlan védelmi cselekedet volt.
Ha nem „ütközik” bele a jegybe, nem érintődik meg lelkének Edit még mindig szerető rejtett zuga. Akkor talán szépen elrakja a saját ruháit, s bármi megtörténhetett volna.
Edi természetesen, ha nem is könnyen, de elboldogul Aldoval és a háztartással, mert nincs más választása, és a szükség nagy úr. Kicsit belekóstol Barbi mindennapjaiba, s a következő mozijegy már nem lesz feltételekhez kötve, no és a kisvendéglő is sorra kerül….:-))).

És köszönöm kommented!
Élmény volt!

Az elkövetkezendő időszakra mit kívánjak Neked?
Kalap sz@ t, kéz és lábtörést, vagy csak simán minden jót?
Szép napod legyen!
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. április 29. 12:27
Emmike
#3. 2011. április 29. 13:13
Nekem ez így kerek, más végét gondoltam, de így a jó! Várom a következő sorozatodat! :)))
Balage
#2. 2011. április 29. 12:27
Nem, nem és nem!!!!
Így nem lehet vége!
Ez nem ér!!!

Béka, biztos, hogy nem lesz következő rész? Nem lehet, hogy csak elírtad ezelőtt azt a bef. köv-t??? És mi van a férj mozijegyével? Kíváncsi lennék, mennyit változik az egymáshoz fűződő viszony, hogy boldogult a gyerkőccel a ház ura?
...

Ez így nem ér!!!
Jó írás, mint mindig, de nem jó befejezés, mert ezt még folytatni kellene ;o)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek