Vasalt ingek árnyékában(3)

Ragyogva kelt a nap, ugyan még hűs volt a levegő, de sejteni lehetett a délutáni meleget. Stefivel úgy beszéltük meg, hogy a pályaudvar keleti oldalbejáratánál találkozunk.

 

Én értem oda előbb, nézegettem mindenfele, és már kezdtem kétségbe vonni, hogy ezt a helyet beszéltük meg a találkozásra, mikor végre az egyik taxiból Stefi szállt ki. Sportosan, a szokásos lendületével kapta fel félvállas, kisméretű utazótáskáját, és megrökönyödve nézett az én hatalmas, kerekes bőröndömre.

- Hát te mi az ördögöt cipelsz ebben? 

- Mit, hát a ruháimat - dohogtam zavartan.

- Nem a világ végére megyünk, és csak négy napra! - cincogott, és annyi szeretettel nézett rám, hogy az én szám is felfelé húzódott. Tényleg murisan nézhettem ki, ahogy kattogva-zörögve húztam magam után a bőröndöt. 

- Te meg a másik véglet vagy - szekáltam -, meg sem tudom különböztetni, melyik a poggyászod és melyik a retikülöd.

- Miért, mit gondolsz, mekkora hely kell három tangának, meg néhány topnak? És vásárolni is lehet, ha a szükség úgy hozza.
Megkerestük az IC-n a helyünket, és mintha csak tegnap lett volna, hogy társbérlőként éltünk, kacarászva elbeszélgettük a közel háromórás utat. Olyan felszabadultnak éreztem magam, mint tíz évvel azelőtt. A Locisitus térre taxival mentünk, de így is hosszadalmas volt, mert épp csúcsidőt fogtunk ki. Ráadásul a taxis be sem hajtott a térre, mert nem látott alkalmas parkolóhelyet, és a betorkolló utca végén kirakott bennünket. 
- Az lesz a hotel - mutatott előre Stefi egy sokemeletes, csupa üveg épületre, és már indult is. A bejárat előtt egy metálszürke Volkswagen-be két férfi készült beszállni, de mikor megpillantottak bennünket, megvárták, míg odaérünk.
- Önök is a konferenciára jöttek? - kérdezte az idősebb, őszes hajú, körszakállas.
- Igen! - válaszolt Stefi.
Kezet nyújtottak, bemutatkoztak, de nem igazán bírtam megjegyezni egyikük nevét sem.
- Azt javasolnám, hogy a bőröndjeiket hagyják a recepción, és mihamarabb induljunk, mert már mindenki elment ebédelni. Bejelentkezni ráérnek ebéd után is. - Aztán mosolyogva hozzátette: - Még a végén nem hagynak nekünk semmit!
Összenéztünk Stefivel, a programban ugyan nem szerepelt az érkezés napján ebéd, de hát ha van, annál jobb! Az osztályon felüli étterem valóban tele volt már vendégekkel, néhányan már be is fejezték az étkezést. A pincér rendbe tette az egyik megüresedett asztalt, és perceken belül felszolgálta az ételt. Az idősebb férfi elsősorban a városra volt kíváncsi, ahonnan érkeztünk. Mindent tudni szeretett volna a Radoslear-ról, mentegetőzve mondta, hogy szenvedélyesen gyűjti az információkat azokról a helyekről, ahol még sosem járt. Fiatalabb, zömök barátját viszont inkább személyünk érdekelte. 
- Önök melyik intézménytől jöttek? - szegezte nekem a kérdést.
- A Regionális Közigazgatási Hivataltól - nyeltem le a falatot.
Meglepve nézett.
- Netán ott üzemorvos?
Most az én kezemben állt meg a villa.
- Nem. Az Ingatlanügyi Osztály főelőadója vagyok.
- Nem értem - bizonytalankodott -, ez valami újfajta kapcsolódás? 
- Mihez? - értetlenkedtem.
- Hát az orvosi konferenciához.
- Mi a közigazgatási konferenciára jöttünk - kapcsolódott be a beszélgetésbe Stefi.
- Elnézést - jött zavarba a szakállas - akkor én hibáztam. Meg sem fordult a fejemben, hogy más konferenciára is érkezhetnek vendégek, nem csak az orvosira.
Stefi elnevette magát.
- Csodálkoztam is, mert a programunkban nem volt feltüntetve a mai ebéd.
- Akkor ez az ebéd nekünk nem is járna - szaladt ki a számon, és éreztem, hogy pirosodik az arcom.
- Ugyan, ne foglalkozzon vele! - mosolygott a fiatal - Nem mindenki jött el ebédelni.
- Nem, nem! - tettem le az evőeszközt, hirtelen elment minden étvágyam. - Én ezt mindenképpen szeretném kifizetni.
- Szó sem lehet róla! - lépett közbe határozottan az idősebb - Az én saram, engedjék meg, hogy én hozzam rendbe!
Stefit közel nem zavarta annyira a dolog, mint engem, a visszaúton vidáman fecsegett, míg én hallgatagon ültem. 

A recepciónál a közeli viszontlátás jegyében a két orvos elköszönt, mi meg körbenéztünk és elbámultunk, micsoda elsőrangú hotelben szállásolnak el bennünket. 
- Szabad kérnem a nevüket? - mosolygott a recepciós.
- Stefi Safrinn és Barbara Fesstanti - válaszolt Stefi.
A portás némi keresgélés után zavartan nézett ki a számítógép monitora mögül, majd
megkérdezte bizonytalanul. - Nem találom a nevüket. - Melyik városból is érkeztek? 
- Radoslear. 
- Ebből a városból nincs regisztrált jelentkező - állapította meg.
- Ez érdekes - csodálkozott Stefi -, pedig minden visszaigazolást megkaptunk a Közigazgatási Információs Szolgálattól. 
- A közigazgatási konferenciára érkezők a szemben lévő hotelban kapnak elhelyezést. Itt az orvosi konferencia tagjai vannak elszállásolva - világosított fel a recepciós most már megkönnyebbült mosollyal, hogy nem nála történt regisztrációs hiba.
Elképedten szédelegtünk ki az ajtón, s a lépcső aljához érve Stefiből kirobbant a nevetés. 
- Csodálkoztam is, hogy milyen puccos helyre kerültünk, nem szokása ez a hivatalnak! 
- Talán ha megnéztük, és egyeztettük volna a pontos címet a helyszínnel, nem estünk volna ebbe a hibába - oldódtam fel most már én is egy kicsit. - Végtére is mi a foglalkozásunk?
Stefi újabb hahotát prüszkölt ki magából.
- Adatok? Egyeztetés? - ironizált - A Földhivatalnál? Nem mondod!
- Patter részéről telitalálat volt, hogy bennünket küldött. - ragadt át rám is most már Stefi vidámsága. - Valóban ránk fér a kommunikációs ismeretek bővítése.
Idétlen kamaszkén vihogva átmentünk a szemközti hotelba, itt már minden rendben volt a város és a nevünk körül, igaz fele olyan színvonalas nem volt a szálloda, mint a másik. Ki sem csomagoltunk, sietve indultunk a Kongresszusi Központba a két órára kitűzött kezdőprogramra, útközben párszor még kirobbant belőlünk a nevetés.

(bef.köv) (10.27-től)

 

 

 

Előző rész

Első rész


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
béka
#9. 2011. április 27. 19:12
Kedves Answer!
Igen, képletes vég lesz….
:-))
Néked is köszönet!
előzmény: Answer hozzászólása, 2011. április 27. 17:54
béka
#8. 2011. április 27. 19:11
Kedves, Eiza Beth, Tara, Emmike!
Már útjára engedtem a folytatást! :-))
Most már a szerkesztőségen múlik….
Nagyon köszönöm kedves hozzászólásotokat!
Szép estét, derűs holnapot!
:-)
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. április 27. 15:33
béka
#7. 2011. április 27. 19:10
Kedves Balázs!
Őszintén megmondom, élvezem ezt a bájosan gyermeki izgalmat! (Remélem nem sértettelek meg…:-))
Igen, a mozijegy a főhősnőnknek szólt, és biztos vagyok benne, hogy meg fogod érteni a mélylélektani összefüggést….
(Ne kíváncsiskodj, tessék megvárni, míg a szerkesztő felteszi!)
Szép estéd legyen!
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. április 27. 09:33
Answer
#6. 2011. április 27. 17:54
Akár a többi, remek!
Jöjjön a vég, na persze csak képletesen...
Tara Scott
#5. 2011. április 27. 17:36
Hú mi lesz még itt? Nagyon várom, hogy folytatódik?
Eliza Beth
#4. 2011. április 27. 15:33
Én már csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz. Befejező rész? Hm... remélem, jó hosszúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú..............
Emmike
#3. 2011. április 27. 13:34
Izgatottan várom a befejező részt! :))
Balage
#2. 2011. április 27. 09:33
Ez nagyon jó!
Azért kíváncsi vagyok, mi lesz otthon...
Apjuk boldogul a gyerekkel? Az a bizonyos mozijegy tényleg főhősnőnknek szólt volna? A konferencián nem lesz több bonyodalom?
Ennyi kérdés-válasz belefér egyetlen részbe???
Gratula!!!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek