Varga Katalin: Születésnapi torta

Közeleg október 23-a. Egy tavalyi írásomat szeretném megosztani veletek. Üdvözlettel: Varga Kata

 

Születésnapi torta

Varga Kata  2011.01.24. 16:49

 

 


1956. október 23-a van. Az én kedves párom 25-ik születésnapja. Vagy fél órája állok már sorba 3 éves kislányommal, a bolt előtt. Születésnapi tortát szeretnék sütni. Tojás kell, liszt. Szorosan fogom, a lányom kezét Mellettünk tankok dübörögnek, fiatal egyetemisták, fegyverrel a vállukon futnak el mellettünk. Mintha háború lenne. Vásárlás után, szinte futva tesszük meg hazafelé az utat. Férjem a Postán dolgozik, napok óta, nagyon bizonytalan, mire ér haza.
 De ma van a születésnapja, a kedvenc tortáját készítjük el, mi ketten. Recseg a rádió, csak zenét hallani, meg zavaró, sokkoló híreket. Kicsi lányom felajánlja, majd ő énekel inkább. Nagy igyekezettel segít a tortakészítésben, még a nyelvecskéje is kint van, Apának készítjük a meglepetés tortát.
Kint már sötét van, még a ház is belerázkódik, ahogyan dübörögnek a tankok a macskaköveken. Lövések hallatszanak. Kislányom össze is rezzen. Megkérdezi, mikor jön haza Apa? Közben nagy zajjal veri a tojáshabot, hangosan kezd el énekelni, ne hallja a kinti, ijesztő zajokat
Nem szabadna ilyen élményeket átélnie egy kisgyereknek. Én még emlékszem, milyen borzasztó volt kislányként, rettegni a háborúban. Szorosan átölelem őt..
 Elkészült a torta, tojáshabból rajta a díszítés és a 25-ös szám. 
A pici lány egyre álmosabb. Le is fektetem. Egyre idegesebb vagyok, hol van már a férjem? 
Befogom a fülem, ne halljam a lövéseket. De a tankok miatt így is remeg az egész ház.
Végre, végre, fordul a kulcs a zárban. Itt van hát az ünnepelt
De miért van bekötve a homloka? Megrémülök, de ő megnyugtat. Az egyik egyetemista fiú, aki fegyverrel állt a Posta előtt megsérült. Levitték a pincébe, ahol az Elsősegély hely volt Ahogy mentek lefelé a lépcsőn, elment az áram és ő beverte a fejét a falba. Ezért van kötés a fején.
Észreveszi a tortát, felderül az arca. Átölel, megpörget. Úgy fal, hogy fehér tojáshab bajsza lesz. Jót nevetek rajta, mondom is neki, milyen jól megy a fehér bajusz a kötése színéhez
Nincs is bajszom, tiltakozik. De igen, van.  Meg is nézi a tükörben, megígéri, bajuszt fog növeszteni.  Na és mi lesz a paprikás krumplival, azt ki eszi meg? Ő ugyan nem, mosolyog hamiskásan. 
Kint dúlnak a harcok, de mi itt bent örülünk egymásnak, viccelődünk. Ez olyan jó érzés.
Aztán elmesélem neki, van még egy ajándékom is. Voltam orvosnál, lesz kistestvére a lányunknak. Ezt már sírva mondom el neki. Neki is bepárásodik a szeme, ettől a hírtől Szorosan öleljük egymást. Most úgy érzem, legyenek csak harcok, mi vagyunk az erősebbek. Mi négyen, Anya, Apa, a pici leány és itt van már az új kis jövevény is a pocakomban.
1956. október 23-án egy család legyőzte a Forradalmat, a szeretet erejével.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Arany
#6. 2013. október 27. 20:12
Megható!
dezsoili
#5. 2011. október 28. 08:03
Szép írás, a megemlékezés méltóra, egyben pozitívra is sikeredett. Gratulálok, Ili.
Answer
#4. 2011. október 23. 16:14
Szerencsés vég.
Nem mindenki ért haza...
Átéltem az írást!
katuska
#3. 2011. október 23. 16:08
Sorsokon keresztül ismerhető meg a történelem.
Eliza Beth
#2. 2011. október 23. 14:20
Aggódtam!
De legalább nektek sikerült.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Igaz barátság