Vagyok én

Néha elgondolkodik az ember, ki is ő valójában?

Kovycs

Vagyok én


Vagyok én egy sejtekből gyúrt ember,

elfeledett szakma vándora, 

kinek mára már nincs bányája, 

sem  jövője, csak elnyűtt múltja.

Nem tudja, merre is vezet útja,

hiába nézi, valahol elvész,

homályban poroszkál a vége,

felrótt szavakkal vésve az égre.

Végleg elillan a pipafüstben:

szakmája, szeretője, kérges lelke,

és lassan ellebben élete miértje.

Legvégül nem marad más belőle,

kopott pipája, néhány rossz verse,

s fiába örökített néhány sejtje,

meg talán sírkőbe vésett neve,

”– ék és kalapács bányászok címere –,,

néhány pajtásban... talán az emléke.


2016. Oroszlány


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Kovács L. István
#2. 2017. november 15. 08:18
Gratulálok László!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek