Vágy marad?

Egy akkor még reménytelennek hitt szerelem koszorújára...


„Szerelem, szerelem átkozott gyötrelem..." Cikáznak a régi magyar népdal sorai gondolataim izzó kocsiútján. Az utolsó nyári napok tavaszillatot lehelnek nyakamra. Mosolyogva nyitom szemem az édes ébresztőre. Ez a görbe kis grimasz hamar eltűnik, a boldog pillanatot elszomorodott nehézség váltja fel. Mi van veled bolond? Motyogom magam elé újra meg újra. Nyugtalanul indulok utamra. Ideges lépteim elől harmatgyöngyök ugrálnak fűszálról fűszálra, hangyák menekülnek aprócska rejtekeikbe. Sárga virág, zöld tengeren. Kislányos izgalommal hajolok le érte, kezdem tépegetni aprócska szirmait. Szeret, nem szeret, szeret, nem szeret, sze...

 

Szeretem. Szeretem azt, akit talán soha nem ölelhetek, soha nem vezet kézen fogva a margitszigeti fák hűvös lombjai alatt, soha nem fekszik velem csillagokat kémlelve a forró betonútra. Van, hogy elfelejtem. Hagy pihenni, s amikor hiszem, végre megtaláltam párom, ráébreszt, hogy sosem tudtam, nem is fogok rajta kívül másra vágyni. Jó volna nem ismerni, gondolatban elrohanni, vagy egyszerűen csak boldognak lenni... nélküle.

 

Szép lassan felnövök. A lánykás szeszélyeken majd csak jóízűen nevetek. Édesanyával megbeszélünk majd  régi szerelemeket, rózsaszín pillantásokat, csattogó civakodásokat. Üres teásbögrénk fenekét bámuljuk. Kérdezi, hogy vagyok, én pedig csak annyit mondhatok a filtert csavargatva, egyedül.

Elfogytak a sárga szirmok. Virágoskertben üldögélek, és a rózsákat tépkedem. Szeret, nem szeret, szeret, ne...

Szeret?

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Ágnes
#11. 2011. augusztus 26. 22:11
Köszönöm Ili, hozzászólásod!
Örülök, hogy tetszett írásom!
Ágnes
#10. 2011. augusztus 26. 22:09
Kedves Ágnes!
Ennek tényleg nincs vége...tündérmese a folytatás, de egyenlőre élem, minden percét élvezem, nemsokára pedig tollam hegyére tűzhetem...
:)
dezsoili
#9. 2011. augusztus 26. 17:12
Érzelemdús, kedves írás. Nagyon tetszett, gratulálok, Ili.
agnes-senga
#8. 2011. augusztus 26. 12:42
Számtalan gondolat ébredt fel bennem, Mikor a végére értem sajnáltam, hogy nincs tovább. Tévedés, van tovább csak nem írtad, de én oly szívesen lettem volna még at olvasója.. szeretettel agnes
Ágnes
#7. 2011. augusztus 26. 12:03
Nagyon örülök hozzászólásodnak, kedves Tara!
Boldogan látom, hogy örömödet lelted írásomban!
Köszönöm!
Szeretettel ölel: Ágnes!
Tara Scott
#6. 2011. augusztus 25. 20:18
Ez egy végtelenül kedves írás. Egyszerre van jelen a gyermek, és felnőtt benne. A kiszámolós, a komolykodós. Mesteri. Rendkívül tetszett!
Szeretettel gratulálok: Tara
Ágnes
#5. 2011. augusztus 24. 21:25
Köszönöm szépen kedves soraitok. Édesanyám a legjobb barátnőm...vele megoszthatok bármit!
Örülök, hogy olvastátok írásom!
Szép estét kívánok!
Ágnes
janos
#4. 2011. augusztus 24. 20:00
Jó kis írás és dicséretre méltó az, hogy az édesanya nincsen ki hagyva belőle.
Majd ha megnövök édesanyával megbeszéljük a régi szerelmeket.
Gratulálok!
János
Answer
#3. 2011. augusztus 24. 17:25
A stílus inkább verset idéz, mint prózát.
Tetszett!
Szeretettel: answer
Balage
#2. 2011. augusztus 24. 16:24
Érdekes írás. Stílusilag ritkaság. Mindenesetre nekem bejött.
Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!