Üveghegyen innen és túl

Lassan elernyedek, rám telepszik a végtelenség organza fátyla, pilláim elnehezülnek...

 

 

Altató. Andalító, bódító mesélés gyermekkorom édes estéin, mit szüléim oly sokszor tettek, hogy álmom elkalauzoljon csodás Üveghegyeken is túli világokba.

 

Altató. Amikor a hatalmas cserépkályhában duruzsoló tűz, cicusom dorombolása mellettem, egyre jobban emelnek át az álom világába, mely bizsergetően hat porcikáimra. Lassan elernyedek, rám telepszik a végtelenség organza fátyla, pilláim elnehezülnek, az álommanók pehely súlya alatt, és már repülhetek is.

 

Altató...gáz. Még valamit reagálok abból, amit az anaszteziológus doktornő mesél a családjáról, miközben vénámon keresztül érzem a folyadék csípős áramlását, még látom a hatalmas reflektorokat, ahogy lassan némul fényük. Arcomon érzem a lélegeztető hidegét. Lassan veszem a levegőt, jeges szellő-érzés kerüli orrom, szívom magamba az altatógázt, hogy a műtét alatt kikapcsolhassam érzékelőim. Nehezednek pillám, de most nem érzem a manók súlyát, inkább valamiféle fényes alagúton lebegek keresztül... A sebész fölém hajol, koronát látok a fején, gyémántokkal kirakott csodát... a szemei smaragdként csillognak, mögötte feltűnnek az Üveghegyek...

 

Testemből lassan szökik a gáz, szemem ki-kinyitom. A hófehér plafon teljes súlya nyomja elmém. Karomban az infúzió cseppenként gurul alá. Már a kórterem fogad magába. Élek. Érzem lassú szívhangom. Lánykám ismerős édes-rózsás arca hajol fölém, kezem szorítva:

 

- Isten hozott Édesanyám! -...

 

Szeged, 2011. 10.27.                               Mimmy

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#10. 2011. november 5. 18:21
Megértelek. Röviden érzékeltetted a műtét előtt és után mire gondoltál, éreztél. Szeretettel : Mara
Gitka_61
#9. 2011. november 5. 10:50
Érdekes! Hogy emberek mennyire tudnak emlékezni dolgokra. Már altattak jó párszor, gázzal vagy anélkül, gőzöm nincs, de ilyen élményeim sem mint neked kedves Mimmi. bennem valahogy az ilyen történések mélyem, nagyon mélyen elmerülnek. És még akkor sem kerülnek felszínre, ha azt én magam szeretném. Csak maga az esemény. Az létezik emlékeimben. Vajon ez miért van?
Most gondolom sokatok azt mondja, jobb is nem emlékezni...nem mindig jó. Hiszen ettől a mélybe raktározástól fontos emlékek, pillanatok hiányoznak az életemből...

Vissza az íráshoz, hogy ebben mennyi a valóság, és mennyi az írói színezés azt persze nem tudhatom. Minden esetre tetszik.

Jobbulást kedves Mimmi! Gitta
Eliza Beth
#8. 2011. november 4. 20:05
Engem még nem altattak... gázzal.... de lehet ilyen mellékhatás is, nem? Bocsi! :-)
Nekem csak a felhívás után jött a szerencsétlen képzet....


Remélem, már jól vagy, Mimmy! Eztán csak madárcsicsergés altasson!
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2011. november 4. 19:50
Fer-Kai
#7. 2011. november 4. 19:50
Szép párhuzam "meseálom" és cseppet sem mesés (vágyálom) altatás között.
(Az utolsó bekezdés első mondatának első felét érdemes lenne átírni, mert szerencsétlen képzeteket kelthet.)
Answer
#6. 2011. november 4. 19:18
Rossz élmény, jól megírva!
Tetszett, kifejező!
Szeretettel: answer
Tara Scott
#5. 2011. november 4. 17:33
Nehéz bármit mondani, írásodat olvasva. Szívből kívánom, hogy műtőt legközelebb csak kívülről láss! Ragyogóan, jó stílusban hoztad ezt az írást, gratulálok!
Szeretettel: Tara
Juhász Kató
#4. 2011. november 4. 13:51
Kedves Mimmy!
Jól érzékeltetted, nem mindegy, hogy mitől és hogyan alszik el az ember.
Kívánom, hogy altatógáz közelébe többet ne kerülj, a
cica dorombolása, meg az angyalod altasson el.
janos
#3. 2011. november 4. 10:58
Gyémántokat és smaragdokat ér az írás.
Gratulálok!
János
Balage
#2. 2011. november 4. 09:26
Na, a mai napot már most látom, hogy bajban leszek. 11-ig beütemeztem még 2-3 alkotás megjelenését, de minőségileg most mind olyan, hogy bármelyik kiemelt lehetne.
Mimmy, írásod megfogott, nem kicsit, de nagyon. Ha a nap folyamán le is cserélem a kiemelt helyről, az csak azért lehet, mert másoknál is úgy érzem, ha nem ma kerülnek fel, oda illőek lennének, úgyhogy ma lehet, vetésforgóban megy majd a kiemelés :D
Mindenesetre szívből gratulálok írásodhoz, a műtétedhez, és a lányodhoz is egyaránt!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek